ROSSZ EVŐ ÉS VÁLOGATÓS

Miért lesz a „jó evő” gyerek „rossz evő”? Miért van olyan sok válogatós gyerek?  Mi alapján válogatnak? Egy rövid összefoglaló a „rossz evés” és válogatósság fejlődéslélektani és evolúciós okairól, és szóba jön az is, mikor érdemes szakember segítségét kérni.

A kisgyerekek étvágya és az általa fogyasztani kívánt étel mennyisége gyakran ég és föld viszonylatban van a szülők elvárásaihoz képest, és még messzebb eshet a nagyszülők (különösen a nagymamák) elképzeléseitől. A korábban pufi, hurkákkal teli, kerek csecsemők kisgyermek korukra elkezdenek kevesebbet enni, válogatósabbak lesznek és az alkatuk is kecsesebb, vékonyabb, nyúlánkabb lesz. Miért lesz sok gyerek rossz evő és válogatós?

Mozgásfejlődés

Ennek az „elvékonyodásnak” az oka összefügg a mozgásfejlődéssel: amikor egyre intenzívebben kezdik el bejárni a környezetüket, játszanak, futkosnak, akkor igencsak hátrányukra válna, ha még mindig olyan kerekded alkatuk lenne, mint csecsemőkorukban. Így gyakorlatilag felélik kisbabakori zsírtartalékaikat, „hájrétegüket”. Ezt eredetileg azért „növesztették” magukra, hogy az agyuk fejlődéséhez szükséges energiaellátást az evolúciós környezetet jellemző instabil táplálékellátási körülmények között is fenntarthassák.

Lassabb növekedési tempó

Ráadásul a kisgyerekek még lassabban is nőnek, mint a csecsemők. Ha olyan tempóban növekednének, ahogy az első hónapokban, akkor egy iskolába induló kis elsős akkora lenne, mint egy elefánt. A lassabb növekedési tempó miatt egy kétéves gyereknek átlagosan csak 25%-kal több energiára van szüksége, mint egy kilenchónapos csecsemőnek.

Egyénfüggő tápanyagfeldolgozás

Vannak egészen keveset evő, mégis jól fejlődő gyerekek, aminek az oka az lehet, hogy nagyon nagy egyéni különbségek vannak a tekintetben, ki milyen „alaposan” dolgozza fel a bevitt táplálékot. Lehetséges például, hogy ugyanakkora növekedési tempó mellett az egyik egyhónapos kisbaba naponta 400 millilitert szopik, egy másiknak ugyanehhez 800 ml kell. Ezek a különbségek a későbbiekben is fennmaradhatnak. Tapasztaltuk már azt, hogy a felnőttek között is vannak, akik akármennyit ehetnek, mégsem híznak el, mások viszont kevesebb ételtől is könnyebben szednek fel túlsúlyt magukra.

Nasi

A „rossz evés”-nek lehet egy nagyon egyszerű oka is, mégpedig a csipegetés, a nasi. Sokszor előfordul, hogy az asztalnál evésidőben keveset evő gyerekek az étkezések között bekapnak ezt-azt: ropit, chipset, kekszet, banánt, túró rudit, kiflidarabot. Ha összeadjuk, mennyi étel jön így össze, meglehet, hogy ezekből bőven kijön a napi táplálékmennyiség – csak éppen nem lesz már éhes, mire az asztalhoz kerül. Ezért jó, ha kerüljük a szabad nassolást. Az jó, ha rendszeres időközönként vannak étkezések, ha van lehetőség megéhezni és így jóllakni is. Az is kiváló, ha együtt eszik a család, miközben nem szól a tévé: ez segít abban, hogy az éhség-jóllakottság jelzéseire és persze egymás mondanivalójára figyelni tudjunk.

Nem hajlandó kóstolni: a válogatós gyerek

Mindenki számára ismert sok gyereknek az a szokása, hogy csak nagyon kevésféle ételt hajlandóak megenni, megkóstolni. Általában a zöldségek vannak az általuk ehetőnek vélt ételek listájának utolsó helyén (már ha egyáltalán felkerülnek oda).

Az ember rendkívül alkalmazkodóképes lény:  az északi sarkvidéktől kezdve a meleg trópusi klímáig szinte mindenhol meg tud élni (sőt, még a világűrben is, igaz, csak rövid ideig). Ha sok helyen élhetünk, akkor a helyi körülményektől függően sokféle ételt kipróbálhatunk. Ezek között azonban lehet olyan is, ami árthat nekünk. Ezért az a képességünk, hogy odafigyeljünk arra, mit eszünk meg és mit nem, hogy bizonyos szempontok szerint megválogassunk ételeket, evolúciós örökségünk. Ha válogatás nélkül mindent megettünk volna, nem maradt volna fenn az emberiség.

Ugyanez igaz a gyerekekre is. A mozgás, helyváltoztatás képességének fejlődésével, a járás megkezdődésével a gyerekek az evolúciós környezetben képessé váltak arra, hogy szüleiktől eltávolodjanak. Ezzel egyidőben meg kellett azt is tanulniuk, hogy valamiféle jellemzők alapján megválogassák, miket vesznek a szájukba-nem mindegy, hogy ehető, vagy éppen mérgező bogyó került oda.

A válogatós gyerekek szempontjai

Az egyik ilyen fontos jegy az étel íze. Ha egy gyümölcs édes, az azt az információt hordozza, hogy az adott gyümölcs érett, sok szénhidrátot tartalmaz. Ha valami savanyú, az kevesebb kalóriát jelent, és lehet a romlottság jelzője. Ha valami keserű, az romlott vagy mérgező táplálékot jelez. Ez azért van, mert a keserű ízt előidéző anyagokat a növények azért kezdték el termelni, hogy megvédjék a termésüket az azokat elfogyasztani kívánó állatoktól. Emiatt sok zöldségféle csak a nemesítés által lett élvezhető ízű. A zsír pedig tápláló és felerősíti az étel eredetileg pozitív tulajdonságait – ez lehet az oka a vaj, tejföl, tejszínhab és társai iránt érzett olthatatlan rajongásunknak.

A gyerekek valami ilyesmin alapuló logika alapján működnek. Az édes, magas fehérjetartalmú, energiában gazdag ételeket előnyben részesítik a savanyúval vagy keserűvel szemben. Így aztán nem csoda, hogy jobban szeretik, mondjuk a csokis mogyorókrémet a brokkolinál vagy spenótnál. Ennek nem a szülőkkel szembeni ellenkezés és a finnyásság, netán a gyermek elkényeztetett mivolta az oka, hanem tulajdonképpen egy, az evolúció során túlélési szempontból kifejlesztett, fontos stratégia alkalmazása. Az, hogy az édes ételeket előnyben részesítjük, velünk született dolog. Babakutatásokból ismerjük, hogy már az újszülöttek is inkább választják az édesített tejet az édesítetlennel szemben.

A válogatós gyerekek ízérzékelése

Mindehhez hozzájön még az is, hogy az ízeket a gyerekek intenzívebben érzik és jobban kiérzik az ízek közül a rosszat, a kesernyésebbet. Ezért utálják szinte kollektívan a kelbimbót, káposztaféléket, brokkolit. Nekik a csípős jobban csíp, a savanyú savanyúbb, mint nekünk, felnőtteknek. Ahogy nőnek, úgy lesz az ízérzékelés egyre érettebb, vagyis eltompultabb . A felnőttek számára is ismerős, hogy sok olyan ételt, amit gyerekkorukban a menzán nem voltak hajlandóak megenni, felnőttkorukban szívesen fogyasztanak. Ilyen sorsra jut sokszor például a székelykáposzta, a vadas marha, és van, akinél még a tökfőzelék is.

Az, hogy sok gyerek  „rossz evő” és a „válogatós”, egy bizonyos mértékig természetes. Előfordulhat azonban, hogy olyan méreteket ölt, hogy kezdi kimeríteni az evészavar, szelektív evés, esetleg infantilis anorexia fogalmát is. Lehet, hogy a gyermek evése a családban annyira aggasztó, hogy központi témává válik és sok feszültséget okoz. Ilyen esetekben érdemes szülő-csecsemő és kisgyermek konzultációval foglalkozó szakember segítségét kérni.

A lényeg:

• sok kisgyermek a fejlődés előrehaladtával elkezd a szokásosnál kevesebbet enni
• ennek oka a mozgásfejlődésben, a lassabb növekedési tempóban keresendő, de szerepet játszhat a nagyon hatékony tápanyagfeldolgozás és nasizás is
• a válogatósság evolúciós örökségünk
• az édes ételek kedvelése velünk született, nem tanult
• a gyerekek ízérzékelése sokkal fejlettebb, mint a felnőtteké, ez is közrejátszik a válogatásban
• a rossz evő és válogatós gyerek evése akkor válik problémává, ha a gyermek fejlődését veszélyezteti, és sok feszültséget okoz

Felhasznált irodalom