SZELEKTÍV EVÉS/ARFID

Mit jelent a szelektív evés, ARFID és SED? Mi jellemző a szelektív evő gyerekekre? Mikor kezdődik a szelektív evés és mi okozhatja? Egy rövid összefoglaló az „extrém válogatósság” témájában arra is kitérve, hogy mire számíthatunk az idő múlásával.

Olvasási idő: 4 perc

A gyerekeknél gyakran megfigyelhető válogatósság  lehet egy természetes, életkori sajátosság. Vannak azonban gyerekek, akiknél a válogatósság sokkal erőteljesebben jelenik meg, és lehetnek olyan fokozatai is, ami már az egészséges fejlődést is akadályozhatja.

A szakirodalomban többféle megnevezést is találhatunk a hétköznapi értelemben vett “válogatósság” erőteljesebb megnyilvánulására. A DSM-V, egy nálunk is gyakran használt diagnosztikus kézikönyv ARFID-nak: elkerülő/restriktív evészavarnak (avoidant/restrictive food intake disorder) hívja, de találkozhatunk a “szelektív evészavar” (SED: selective eating disorder”) kifejezéssel is. A legújabb klasszifikációs rendszer (DC:05, Medicina, 2019) pedig a  “csökkent táplálékbevitel zavar/atipikus evés zavar” kifejezést használja. Nálunk a köznyelvben és az irodalomban is “szelektív evés” vagy „ARFID” kifejezések tűnnek a leggyakoribbnak.

Szelektív evés/ARFID

szelektív evés/ARFID jellemzője, hogy a gyerekek bizonyos fajta ételeket fogadnak csak el, vagy egyes ételeket bizonyos szempontok alapján teljesen elutasítanak. Ez lehet szín vagy textúra, íz, látvány, illat, esetleg hőmérséket alapján. Például lehet a zöld színű ételek, csúszós, esetleg érdesebb ételek, világos húsok teljes elutasítása, vagy csak a piros színű ételek elfogadása. Lehet az is, hogy egy gyermek bármilyen ételt csak bizonyos hőfokon, vagy bizonyos állagban hajlandó megenni (csak a reszelt sajt, a szeletelt nem). Esetleg csak egy bizonyos márkájú mirelit pizzát, sült krumplit – ugyanolyat más gyártótól pedig nem.

Az ilyen gyerekek nagyon sokszor kevés féle ételt (10-15, de lehet kevesebb is) fogadnak el, a többi megkóstolása ellen hevesen tiltakoznak. Attól is elutasíthatnak egy ételt, ha az közel került egy másikhoz (egy tányérra került pl. a brokkoli és a rántott hús). Amit viszont elfogadnak, abból jó étvággyal, nagyobb mennyiséget is meg tudnak enni.

A szelektív evésnek nagyon különböző fokozatai és formái fordulhatnak elő. Egyes gyerekek csak egy-két féle ételt utasítanak vissza, és vannak gyerekek, akik nagyon sokfélét. Annyira, hogy lehetséges, hogy a fejlődésükhöz szükséges tápanyagbevitel sem látszik biztosítottnak. Ezért a szelektív evés sokkal inkább egy kontinuum, semmint egy egyértelmű kategória, ahová egy-egy gyermeket be lehetne sorolni.

A szelektív evés/ARFID kezdete

A szelektív evés általában akkor kezdődik, amikor a gyermek etetésében változás van. Ilyen például a hozzátáplálás megkezdése, vagy a pürésről a darabosra való átállás. Sok gyermek esetében már a szoptatáskor is mutatkoztak azonban jelek. Vannak gyerekek, akiknél szoptatási nehézség, vagy akár a szoptatás elutasítása is megfigyelhető volt azok közül, akik később szelektív evőkké váltak. Magyarázatképpen erre elképzelhető, hogy a mellbimbó szederjessége, egyenetlen felülete zavarta meg ezeket a babákat, míg a sima felületű cumi nem. Tápszeres babáknál megfigyelték, hogy egy újfajta tápszer bevezetése okozott problémát, míg a régi, megszokott tápszert gond nélkül elfogadták.

Elég egy rossz élmény

Az étel az elutasításának módja sokféle lehet: lehet, hogy a gyermek csak elhúzza a száját, vagy grimaszol, kiköpi az ételt, de az is lehet, hogy öklendezik, vagy hány. Ha a gyermek az elutasításnak enyhébb jelét adja, akkor előfordulhat, hogy ismételt próbálkozáskor mégiscsak elfogadja. Ha a gyermek intenzívebben reagál egy-egy új ételre, például hány tőle, az azt jelenti, hogy az étellel kapcsolatos élménye negatívan alakult. Ilyen élmény lehet még esetleg félrenyelés, fulladásközeli élmény vagy a heves öklendezés is.

Ételek esetében gyakran egyetlen ilyen negatív tapasztalat is elég ahhoz, hogy hosszú időre elutasítást váltson ki. Ennek oka pedig az, hogy a gyermek fél attól, hogy megint rossz élmény éri. Ezért a gyerekek már az első próba után nagyon figyelnek arra, mit kapnak enni. Így a rossz élményt kiváltó, vagy az arra valamilyen módon emlékeztető más ételt (például más zöld ételeket) sem hajlandóak a továbbiakban elfogadni.

Alaptermészet és válogatás

Úgy tűnik azonban, hogy nem kell mindig rossz tapasztalat ahhoz, hogy a gyerekek elutasítsák az új ételek kóstolását. Vannak gyerekek, akik alapvetően, a természetükből kifolyólag szorongóbbak, kevésbé nyitottak az új dolgokra, azt szeretik, ami megszokott, előnyben részesíti az ismertet az ismeretlennel szemben.

Ha erőltetjük a kóstolást, csak rosszabb lesz

Ami viszont mindenképpen igaz: minél jobban erőltetjük a kóstolást, annál erősebb lesz az elutasítás, annál nagyobb a stressz mind a gyermeknél, mind a szülőnél. Így elkezdődik, majd állandósul egy csatározás az asztal körül, ami senkinek nem lesz jó. Ilyenkor a szülők sok-sok kéretlen tanácsot is kapnak, mely szerint mindenképpen hozzá kell szoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy „legyen rend” az asztalnál, hogy „tanulja meg, ki a főnök”. Jönnek a megjegyzések, hogy „jó dolgában válogat”.

Néhány szülő megpróbálkozik azzal, hogy nem ad a gyereknek mást enni mindaddig, amíg a szülők által diktált ételt meg nem eszi. Ilyenkor aztán megtapasztalják a szülők, hogy pár nap is eltelhet úgy, hogy a gyermek egyáltalán semmit nem eszik, így a szülők szerencsére előbb-utóbb feladják ezt a módszert.

Ami viszont gyakori: a legtöbb esetben az evés körül nagy nyomás, feszültség keletkezik, fűszerezve bűntudattal, inkompetencia-érzéssel, esetlegesen hatalmi harcokkal a gyerek és a szülő között. Ezen a ponton nehéz már szakember segítsége nélkül átlendülni.

Milyen gyakori a szelektív evés/ARFID?

A szelektív evés/ARFID gyakorisága nehezen megbecsülhető. Az erre vonatkozó kutatásokban azt találták, hogy négy hónapos és kétéves kor között sok esetben növekszik az aránya, vagyis azok a gyerekek, akik csecsemőkorukban nem voltak válogatósak, kisgyermek korukra azok lettek. A pontos előfordulási arányt nehéz megállapítani, hiszen az függ a szülők szubjektív megítélésétől és attól is, milyen „súlyossági” foktól tekintjük szelektív evésnek a gyerekek amúgy élettanilag is jellemző válogatósságát. Ezért a szelektív evő gyerekek számának aránya nem ismert pontosan, de definíciótól és mérési módszertől függően arányuk körülbelül 5 és 50% között lehet.   A szelektív evés autizmussal élő gyerekeknél azonban kifejezetten gyakori, körülbelül a gyerekek 90%-ánál fordul elő. Autizmussal élő gyermekek evésproblémáinak kezelése speciális képzettségű szakember segítségét igényli.

A szelektív evés/ARFID okai

Azt mindenképpen érdemes szem előtt tartani, hogy a kisebb, óvodáskorú gyerekek nem tudnak ésszerű magyarázatot adni arra, miért utasítanak el egyes ételeket, mást pedig miért nem. Inkább érzékeléses szintű emlékeik vannak, amiket nem nagyon tudnak szavakba önteni. Ezért nem érdemes racionális magyarázattal rábírni őket a spenótevésre – ez azért Popeye-nek is csak mérsékelten sikerült. Ugyanígy, nem is érdemes folyton kérdezgetni, miért nem eszi ezt vagy azt.

Jelenleg nem tudjuk pontosan, mi okozza a szelektív evést, de vannak arra adatok, hogy biológiai eredete van, és ez az ízlelőbimbók körül keresendő. Úgy tűnik, az ízérzékelés tekintetében korántsem vagyunk egyformák: vannak, akik sokkal, de sokkal intenzívebben érzékelik az ízeket, mint mások (Super-Taster, szuper-ízérzékelők), és vannak, akik kevésbé, vagy alig, sőt, egyáltalán nem.

Előbbi csoportnál úgy tűnik, a nyelven elhelyezkedő ízlelőbimbókból több van, azok sűrűbben helyezkednek el és nagyobbak is, mint azoknál, akik kevésbé érzékenyek az ízekre. Mindez pedig úgy tűnik, genetikai meghatározottságú – ami megmagyarázza, azt, hogy a szelektív evő gyerekekek  felmenői között miért találunk gyakran hasonló „elődöket”.

Logikusnak tűnik, hogy akinek több és nagyobb ízlelőbimbója van, az intenzívebben érzi az ízeket, egy mérsékelten csípős paprika, vagy egy kis bors, mentolos fogkrém „égetheti” a nyelvét, a szóda csípheti. Jobban kiérzi az ízek közötti különbségeket, ezért nem mindegy, milyen márkájú az a pizza. És persze a keserűt is: így a gyógyszer beadása még a legkülönbözőbb trükkökkel is alig-alig megy.

Szenzoros érzékenység

Sok szelektív evő gyermeknél megfigyelhető, hogy az ízlelésen kívül más területen is érzékenyebbek. Nem szeretik, ha piszkos a kezük, ha cetli van a ruhában, ha érzik a varrást az alsóneműn, nem szívesen lépnek mezítláb a homokba vagy a fűre, nagyon érzékenyek a zajra, vagy fényre, a körömvágás, hajmosás rémálom. Mindez olyan szenzoros érzékenység, amelynek vannak idegrendszeri alapjai és ma már célzott fejlesztéssel jól enyhíthető.

Meddig tart a szelektív evés/ARFID?

A legtöbb szülő azt kérdezi, vajon meddig tart gyermekük szelektív evése, mik a kilátások?

Úgy tűnik, a szelektív evő gyerekekben bizonyos ételek iránt nagyon makacs tud lenni az ellenállás, ami sokáig, évekig is fennmaradhat. Vannak, akikre azonban nagyon jól hat a kortárs közösség. Sok gyermek a barátaival egy asztalnál ülve a menzán, vagy táborban, ottalvásos bulikon szégyellheti, hogy nem eszi meg azt, amit a többiek, és mégiscsak megpróbál megkóstolni új ételeket. Főleg kisiskolás korban várható ez, amikor a kortárshatások szerepe megnő és nagyon fontos lesz a barátok véleménye.

De nem mindenkinél van ez így. A bölcsőde, óvoda, menza ilyen jellegű pozitív hatásaiban ezért csak kevéssé érdemes reménykedni. Csak ezért beíratni pedig felesleges. Vannak, akiknél kamaszkorban, a testi fejlődéssel és az ezzel kapcsolatos étvágynövekedéssel párhuzamosan szinte magától „megjavul” a szelektív evés. A gyermekek egy része azonban élete végéig szelektív evő marad. Ismerünk talán mi is  felnőtteket, akik maguk is csak párféle ételen élnek.

Annak eldöntése, hogy a válogatósság/szelektív evés kezelést igényel-e, és ha igen, milyet, szakember feladata. Amennyiben a szelektív evés/ARFID a szülők számára aggasztó és feszültséget jelent, mindenképpen ajánlott szülő-csecsemő és kisgyermek konzulens  felkeresése.

A lényeg:

  • az extrém válogatósság megnevezésére több fogalom is létezik: szelektív evés, ARFID, SED
  • jellemzője, hogy nagyon kevés féle ételt fogadnak el az érintett gyerekek, szigorú kritériumok alapján válogatnak és nem hajlandóak új ételt kóstolni
  • lehetnek biológiai okai, de okozhatja rossz élmény is, ami miatt a gyermek félhet a további kóstolástól
  • van, akinél hamar múlik, de sokaknál egy életen át fennmarad
  • ami biztos: a kóstoltatás erőltetése nem vezet előre
  • ha a gyermek fejlődése, növekedése veszélyben van: a kezeléséhez mindenképpen szakemberi team szükséges
KAPCSOLAT
VISSZA