EVÉSZAVAROK, ETETÉSI ZAVAROK

Evészavarok, etetési zavarok: miben nyilvánulhatnak meg csecsemő és kisgyermekkorban? Mik lehetnek azok a tünetek, amikor evészavarra gondolhatunk? Mikor érdemes mindenképpen szakember segítségét kérni?  Egy rövid összefoglaló következik ezen az oldalon, és arra is kitérünk, hogyan segíthet a szülő-csecsemő és kisgyermek konzultáció evészavarok fennállása esetén.

Olvasási idő: 3 perc

A rossz evés”-en,válogatósságon, szelektív evésen, infantilis anorexián kívül számos más evési, etetési probléma, evészavar létezhet csecsemő,-és kisgyermekkorban.

Elég gyakran előfordulnak ideiglenes etetési problémák anélkül, hogy tartóssá válnának. Minden csecsemő életében vannak időszakok,  amikor keveset esznek, vagy  bizonyos ételeket elutasítanak. Ilyen helyzetek különösen az átmeneti időszakokban jelentkeznek, például akkor, amikor pépes ételről áttérünk a szilárd ételek adására. Ezek az átmeneti nehézségek sokszor szakember segítsége nélkül, maguktól megszűnnek.

Lehetnek azonban olyan evészavarok, amik akár hónapokra vagy évekre tartós problémává válnak. Akkor beszélünk evészavarról vagy etetési zavarról, ha a szülők, vagy a szakemberek a csecsemő etetés vagy étkezés közbeni viselkedését több, mint négy hétig problémásnak vélik. Az etetési zavarok nem minden esetben járnak együtt gyarapodási problémával, az is lehet, hogy normális gyarapodás mellett küzdenek a gyerekek/családok evésproblémákkal.

Mit jelent az, hogy „problémásnak vélik”? Családonként nagyon különbözőek lehetnek az evési szokások, és az is, milyen gyermeki viselkedéseket tudnak tolerálni. Így lehet, hogy ami egyik családban probléma, a másikban nem az.

Mindenképpen érdemes azonban szakember segítségét kérni, ha…

  • a gyermek evési, etetési helyzetekben láthatóan nem érzi jól magát
  • a gyermek evési szokásai akadályozzák őt a társas kapcsolatai alakításában, a mindennapi tevékenységekben, új készségek elsajátításában, fejlődésében
  • a családban gyermek evése feszültséget jelent, család akadályoztatva érzi magát „normális”, mindennapi életvitelében
  • a gyermek testi fejlődése a várhatótól elmarad.

Az evészavarok, etetési nehézségek előfordulási aránya valójában elég gyakori. Az erre irányuló felmérésekben azt találták, hogy a tipikusan fejlődő gyerekek körülbelül 25-45%-a, a fejlődési rendellenességet mutató gyerekek akár 80%-a is jellemezhető valamilyen evési problémával.

Az evészavarok, etetési zavarok tünetei

Az evészavarok, etetési zavarok tünetei nagyon sokfélék lehetnek. Előfordulhat, hogy a kisbaba, vagy kisgyerek…

  • keveset eszik
  • az ételt elutasítja
  • csak nagyon kevés féle ételt fogad el
  • etetése nagyon sokáig tart
  • bár tud rágni, de mégis csak pépes ételt fogad el
  • az ételt visszaöklendezi
  • az ételt nehezen nyeli le
  • az evés nem érdekli
  • etetéskor láthatóan a félelem jeleit mutatja
  • gyakran hány
  • etetés esetén rosszul lesz (elvörösödik, ellilul)
  • nem eszik önállóan, pl. nem fogja meg a kanalat
  • el kell terelni a figyelmét ahhoz, hogy etetni lehessen
  • csak tévézés, mesenézés közben hajlandó enni
  • furcsa, nehezen tolerálható étkezési szokásai vannak
  • extrém módon válogat, különös szempontok alapján (étel színe, márkája stb.)
  • extrém kevés féle ételt eszik meg
  • eszik, de nem, vagy csak nagyon lassan gyarapszik
  • etetés közben nem nyitja ki a száját
  • folyamatosan székrekedése, hasmenése van, vagy puffad a hasa
  • nehezére esik, hogy etetésre alkalmas állapotba kerüljön: túl álmos vagy túl nyugtalan
  • evés közben elalszik, vagy nagyon nyugtalan lesz
  • evés vagy etetés közben nem reagál a gondozójára
  • nem adja a környezet tudtára, hogy éhes és nem érdekli az evés
  • csak alvás közben lehet megetetni
  • csak úgy eszik, hogy folyton utána kell vinni az ételt és a szájába adni
  • sokáig a szájában tartja az ételt, nem nyeli le
  • nagyon gyakran kér enni
  • nagyon falánk, nagyon sokat eszik.

Miért nem eszik? Az evésproblémák okai

Az etetési zavarok mögött lehetségesek organikus (valamilyen szervi rendellenességgel kapcsolatos) okok. Ilyenek lehetnek a különböző neurológiai zavarok, valamilyen száj körüli mozgásos fejlődési rendellenesség: gyenge száj körüli izmok, nem megfelelő nyelvmozgás, nem elegendő szopómozgás vagy nem megfelelő szopás-nyelés koordináció, a nem szabályos biológiai ritmus. Újszülött és kiscsecsemőkorban sok hasi tünet és hányás esetén lehetségesek gyomorral kapcsolatos problémák.

Sok problémát okozhat a tehéntej fehérje allergia, ami nyugtalanságot, hasfájásra utaló magatartást, a bélnyálkahártya allergiás gyulladását és székletürítési zavarokat idézhet elő. A gyomorsav kóros visszaáramlása (reflux) fájdalmas és komoly tüneteket okozhat, ami gyakori bukásban, és étvágytalanságban is megnyilvánulhat. A lisztes ételek bevezetését követő étvágytalanság, haspuffadás és gyarapodási zavarok esetén a lisztérzékenységre is lehet gondolni.

Ezeken túl még számos biológiai, szervi, idegrendszeri eltérés is lehetséges.

Mindezek miatt mindenféle evési és gyarapodási nehézség esetén elsődleges fontosságú a kisbaba vagy kisgyermek orvosi kivizsgálása. Enélkül semmiféle pszichológiai konzultáció nem kezdhető meg.

Ha a háttérben organikus ok nem található, akkor lehetséges, hogy a tünetek valamilyen pszichés okra vezethetők vissza, ilyenkor ajánlatos szülő-csecsemő és kisgyermek konzulens felkeresése. Ha szervi ok is fennáll, akkor a gyermeket kezelő szakemberekkel szoros együttműködésben lehetséges a család számára a pszichológiai segítségnyújtás.

Evészavarok, etetési zavarok és szülő-csecsemő kisgyermek konzultáció

Általában akkor tekintjük az evésproblémát zavarnak, ha a tünetei  minimum négy héten keresztül fennállnak. Az azonban, hogy milyen érzelmeket vált ki a szülőkből az adott probléma megléte, nagyon szubjektív és egyéni. Így indokolt a gyermek evési problémáival foglalkozni akkor is, ha a gyarapodása, fejlődése egyébként normális ütemben halad, de a szülők és a gyermek számára az etetési helyzetek valamiért feszültséget, szorongást keltenek. Ha sok a konfliktus az asztal körül, az már elég ok arra, hogy szakember felkeresése indokolt legyen.

szülő-csecsemő konzultáció során átbeszéljük a kisgyermek fejlődését, evésének alakulását és mindazokat a körülményeket, amik az etetést meghatározzák. Sor kerülhet praktikus tanácsokra az etetés módját, gyakoriságát illetően. Figyelünk arra, milyen módon jelzi éhségét vagy jóllakottságát a baba vagy kisgyermek, és azt, hogy hogyan értelmezik ezt a szülők. A szülő-csecsemő konzultáció elsősorban pszichológiai megközelítést követ, így nagy részben a szülők gondolatairól, érzéseiről beszélünk annak érdekében, hogy megértsük, mik okozhatják a problémát, és mik lehettek a változás eddigi akadályai.

A lényeg:

  • minden baba/kisgyermek életében lehetnek átmeneti evési, etetési nehézségek
  • evészavarra, etetési zavarra akkor gondolunk, ha a tünetek huzamosabb ideig fennállnak és a szülők számára aggasztóak
  • az evészavar meglétének a gyermek fogyása nem feltétele
  • ha az evészavar a gyermek korának megfelelő tevékenységeit akadályozza, vagy a testi fejlődését veszélyezteti, mindenképpen szakember segítsége szükséges
  • a gyermek orvosi kivizsgálása elsődleges fontosságú
  • ha nincs szervi ok, a szülő-csecsemő konzultáció a pszichés okok enyhítésében segíthet
KAPCSOLAT
VISSZA