Regulációs zavarok2018-10-16T14:02:30+00:00

REGULÁCIÓS ZAVAROK

Mit jelent a regulációs zavar kifejezés? Mit jelent a kölcsönös szabályozás, és hogyan alakul a fejlődés során? Milyen problémákat sorolhatunk a regulációs zavarok körébe? Kik érintettek egy- egy regulációs zavar fennállása esetén? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk ezen az oldalon, és arra is választ talál, mikor érdemes szakemberhez fordulni. 

Mit jelent a “regulációs zavar” kifejezés?2019-01-16T12:36:44+00:00

Az egész kicsi babáknál, kisgyerekeknél gyakran előforduló alvási, altatási nehézségeketetetési problémákat, a nagyon gyakori (excesszív) sírást összefoglalóan regulációs zavaroknak nevezzük. A későbbiekben, a második életévtől ezekhez a hozzájöhetnek még egyéb problémák: székrekedés, székletvisszatartás, a szobatisztaságra szoktatás nehézségei. Egyre inkább előfordulhatnak a későbbiekben kötődési nehézségek, az érzelmek és a viselkedés szabályozásának problémái, mint például dührohamok, túlzott dac, „hiszti”, agresszivitás, nyugtalanság, koncentrációs nehézségek, játék iránti kedvetlenség, testvérféltékenység, esetleg szeparációs szorongás.

A csecsemő születésétől kezdve hihetetlen alkalmazkodó képességgel rendelkezik úgy szociális, mint tárgyi környezete iránt. A környezethez való alkalmazkodás képessége tehát evolúciósan „adott” – ez érthető is egy olyan faj esetében, amely képes a sarkvidéki és egyenlítői környezethez is egyaránt alkalmazkodni, táplálékot találni és megélni. A regulációs zavarokban az a közös, hogy a csecsemőnek nehézségei vannak a tekintetben, hogy a viselkedését bizonyos területeken (evés, alvás, sírás) megfelelően irányítsa annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon. Tehát egyfajta alkalmazkodási nehézségről van szó, ami az említett területek kevéssé hatékony szabályozását jelenti.

Kinek a zavara a regulációs zavar?2019-01-16T12:36:50+00:00

Az a kifejezés, hogy a “csecsemőnek regulációs zavara van”, némileg megtévesztő, hiszen nem teljesen azt jelenti, amit a neve sugall, vagyis, hogy esetleg nem stimmelne valami a csecsemővel vagy kisgyermekkel. A kicsi babák számára a viselkedés szabályozása mindig csak a gondozóval való kölcsönhatásban lehetséges. A szülő-csecsemő konzultáció szemlélete azon a feltevésen alapul, hogy nem létezik önmagában álló koragyermekkori probléma vagy zavar („Olyan dolog, hogy csecsemő, nem létezik. Ahol csecsemő van, ott anyai gondoskodás is, anyai gondoskodás nélkül nem lenne csecsemő”– Winnicott, 2004). Természetesen nem csak a csecsemő alkalmazkodik a környezetéhez, hanem a gondozói is őhozzá – ez tehát egy kölcsönös, folyton változó szabályozási folyamat. Így vezetnek el a csecsemő nehézségei a szülő-gyermek kapcsolat és az azt meghatározó számos körülmény kérdéseihez.

A csecsemő és a kisgyermek csakis az ő gondozói környezetével való kapcsolatának kontextusában érthető meg (Stern, 2004). A családi, kapcsolati nehézségek gyakran a csecsemő vagy kisgyermek tüneteiben nyilvánulnak meg – így a szabályozási nehézségek fennállása esetén folytatott tanácsadás középpontjában is elsősorban a család, a szülők, a gyermekkel való kapcsolat és az ezt meghatározó tényezők, folyamatok állnak. Mindezért a szülő-csecsemő konzultáció elsősorban pszichológiai megközelítésű szemléletet követ. A szülő-csecsemő konzultáció során a szülő is lehetőséget kap önmaga megerősítésére, igényei, szükségletei pontosabb körülírására, saját maga mélyebb megértésére.

A kölcsönös szabályozás alakulása a fejlődés során2019-01-16T12:36:39+00:00

Minden fejlődési szakaszban az újabb és újabb készségek és képességek kialakulása újabb és újabb területek közös szabályozását teremti meg. Egy-egy újabb készség megjelenésével az eddigi alkalmazkodási mintákat felül kell írni, azokat átalakítani vagy újabbakkal helyettesíteni.

Az egész kicsi babáknál, újszülötteknél az elsődleges alkalmazkodási területek elsősorban az alvás-ébrenlét ritmusának kialakulása, az evés-etetés szabályozása és a síró baba megnyugtatása. A közös szabályozás terén ilyen kérdések merülnek fel: Megfelelő technikával szoptat-e az anya? Sikerül-e megértenie a kisbaba jelzéseit? Megfelelően szopik-e a kisbaba? Megfelelően reagál-e a megnyugtatásra?

Néhány hónapos babánál a gondozás-öltöztetés, tisztába tevés, fürdetés-, illetve a játékos, szemtől szembeni „párbeszédek” lesznek a közös szabályozás alapjai. Ki kezdeményezi a „párbeszédeket”? Ki fejezi be azokat? Milyen gyorsan reagál a kezdeményezésre a szülő? Milyen gyorsan reagál a csecsemő?

Fél és körülbelül kilenc hónapos kor között a csecsemő figyelmi kapacitása növekszik, kézügyessége fejlődik, így érdeklődése középpontjába a tárgyi világ felfedezése kerül. Ekkor a közös szabályozás alapja a közös, vagy éppen önálló játék kérdései lesznek. Ki kezdeményezi a játékot? Az anya mennyit kezdeményez, irányító-e, vagy passzív? A csecsemő mennyire érdeklődik a tárgyi világ iránt?

Körülbelül kilenc hónapos és másfél éves kor között pedig beindulnak az csecsemő aktív helyváltoztatásra való képességeinek fejlődése, a mászás, a járás. Ekkor képes lesz arra, hogy önállóan szabályozza az anyához való közeledést és a tőle való eltávolodást. Így ekkor a közös szabályozási feladat mindkét fél számára a gondozó és a kisgyermek közötti optimális távolság megteremtése. Mennyire aggódik az anya a gyermek önálló helyváltoztatása miatt? Mennyire engedi szabadjára, vagy mennyire tartja vissza? Mennyire mozgékony a gyermek? Mennyire fejezi ki stresszhelyzetben az érzéseit?

Összefoglalva, a fejlődés minden szakasza tulajdonképpen egyfajta „alkudozási terepnek” (szakszóval: „interakciós csatatér”) tekinthető, amelyben mindkét fél, a gondozó és a kisgyermek is azon igyekszik, hogy az új készségek kialakulásával a saját érdekeinek legjobban megfelelően vívja ki a legoptimálisabb szabályozási lehetőséget. A gyermek például a lehető legtöbbet „hozza ki” az világ felfedezésének lehetőségeiből, de úgy, hogy mindvégig biztonságban érezze magát, a szülő pedig a lehető legtöbbet adja a gyermeknek a világ ismeretéből, de csak addig, amíg biztonságban tudhatja őt. Ilyen kölcsönös, egymásra hangolódó alkalmazkodási folyamatok jellemzik a gyermekkel töltött mindennapokat, itatják át a napi kölcsönös kapcsolatokat, interakciókat.

Mikor érdemes segítséget kérni regulációs zavar gyanúja esetén?2019-01-16T12:36:34+00:00

Az alkalmazkodási folyamatok azonban nem mindig egyszerűek, és sokszor támadnak átmeneti, vagy tartós nehézségek. Ezek a nehézségek természetesek a fejlődés során, mert annak természetes következményei és sokszor még előre is viszik a kölcsönös szabályozási folyamatot. Figyelmeztetnek arra, hogy az eddig bevált minták, módok nem működnek, váltani kell.

A nehézségek nagy része mindenféle beavatkozás nélkül, magától megszűnik. Zavarnak azokat a helyzeteket tekintjük, ha olyan nehézség támad, amely tartósabb és intenzívebb, mint ami a normál fejlődésből következne és külső segítség nélkül valószínűleg nem szűnne meg. Például természetes, ha egy újszülött kisbaba éjjel többször ébred és felsír, de nem természetes ugyanez egy hároméves kisgyerek esetében. Hogy mi természetes és mi a zavar, annak elkülönítése sokszor nem könnyű feladat. Nagyon sokat segíthet ebben egy olyan külső szemlélő egy szakember személyében, aki más szemszögből, kívülről tekint  a gyermekre és az őt körülvevő család kapcsolataira.

Szakemberhez fordulni akkor érdemes, ha bármilyen okból kifolyólag a szülők úgy érzik, hogy egy-egy fennálló helyzet kezelése számukra nagyon megerőltető. Érdemes segítséget kérni, ha a kisbaba/kisgyermek fejlődése miatt nagyon aggódnak, ha a mindennapokat feszültség, szorongás jellemzi. A regulációs zavarok mögött leggyakrabban nem találunk fejlődési rendellenességet, vagy szervi elváltozást. Érdemes felkeresni a szakembert, ha a gyermek testileg egészséges, mégis alkalamzkodási nehézségei vannak főleg az evés, alvás, megnyugtatás terén, vagy a szülők más viselkedési problémáka tapasztalnak. Ha egy kisgyermeknek orvosilag megállapított szervi betegsége, vagy fejlődési rendellenessége van, a szülő-csecsemő konzultáció végzéséhez szoros együttműködés szükséges a gyermeket kezelő más szakemberekkel.

A kutatók becslése alapján a csecsemők mintegy 5-10%-ánál alakul ki, vagy már születésétől fogva jelen van regulációs zavar. Gyakoriságban az alvásproblémák vannak az első helyen, ezután következnek az etetési problémák, majd pedig az excesszív sírás. Lehetséges, hogy egyszerre több területen éreznek nehézséget a szülők, de az is lehet, hogy csak egy területen vannak gondok, a többi kiválóan működik. A szakemberek tapasztalatai és a tudományos vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy a kialakult regulációs zavarok korrigálására sok esetben mindössze néhány alkalom szülő-csecsemő konzultáció elegendő lehet.