Alvás2018-10-16T13:48:53+00:00

ALVÁS, ALVÁSPROBLÉMÁK

Az alvásnak, főleg a gyerekkori alvásnak a szakirodalma mára már elég gazdag. Ebben a cikkben éppen csak szemezgetünk belőle, azért, hogy a szülőket leggyakrabban foglalkoztató kérdéseket megválaszoljuk. Miért fontos aludnunk? Hogyan fejlődik a kisgyermekek alvása? Mennyit kell(ene) aludnia a kisbabának és mikorra alussza végre át az éjszakát? Mit nevezünk alvásproblémának, miért olyan gyakoriak és mik lehtnek az okai? Mi a helyzet az együtt/különalvás kérdésével? Mire számítsak, ha alvással kapcsolatban szülő-csecsemő konzulens segítségét veszem igénybe?

Miért fontos az alvás?2019-01-16T12:39:07+00:00

Az édesdeden alvó kisbaba minden szülő vágyálma. Bár a reklámokban, magazinok címlapján gyakran láthatunk nyugodtan szendergő kisdedeket, a valóság inkább az, hogy szinte nincs olyan család, ahol nem okozott volna legalábbis átmeneti nehézséget a kisbaba alvása, altatása.

A kisbaba alvásának kérdése születése után azonnal napirendre kerül. Az új kisbabával kapcsolatos első rokoni kérdések egyike, hogy átalussza-e már az éjszakát? A friss szülők leggyakoribb érzése, mondhatnánk alapélménye a fáradtság, kialvatlanság. Nem véletlen, hogy a segítséget kérő családok legnagyobb része alvásproblémával fordul szakemberhez. A kialvatlanság ugyanis egy nagyon nehezen elviselhető állapot. A fáradtság csökkenti a „normális”, szociális környezetben megfelelő problémamegoldási kapacitásokat (egyszerűbben szólva: egy alacsonyabb szinten működünk), rontja a teljesítményt, csökkenti az impulzuskontrollt – vagyis türelmetlenné, ingerlékennyé tesz minket. Még azok a szülők is tapasztalnak magukon dührohamokat, „kiborulásokat”, akikre ez a gyermek születése előtt nem volt jellemző. Az alvászavarok és a pszichés zavarok kéz a kézben járnak: szinte minden testi vagy lelki zavar okozhat alvásproblémát és fordítva, az alvásproblémák is sok lelki zavar előidézői lehetnek. A kialvatlanság rontja az ember teljesítőképességét, növeli a balesetek kockázatát, és csökkenti az immunrendszer védekező képességét.

Az alvás biológiai jelentősége óriási, a gyerekek számára is. Ilyenkor történik a szervezet regenerálódása, a fizikai és szellemi működés pihentetése, a keringés regulációja, ami energia megtakarítással jár. A gyermek szervezete számára a kiegyensúlyozott alvás-ébrenlét ciklus alapozza meg az optimális fejlődés menetét, segíti a megfelelő színvonalú tanulási és emlékezési folyamatok működését. Megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nélkül tehát sem felnőttként, sem gyermekként nem tudunk optimálisan működni.

Az alvás szerkezete2019-01-16T12:39:01+00:00

Az alvásnak két fő fázisát különböztetjük meg: a gyors szemmozgásokkal (REM-rapid eye movement) jellemezhető aktív alvást, és a nyugodt, mély, lassúbb agyhullámokkal leírható nyugodt alvást, más néven lassú hullámú alvást (LHA), amelynek négy fázisa van, ezek közül a harmadik és a negyedik a legmélyebb, nyugodt alvás. Ezek a fázisok sorban váltják egymást, így alvási ciklusok jönnek létre. Ez az alvás szerkezete, vagy gyakoribb kifejezéssel, alvásstruktúra, ami kisgyermekkorban az agy érésével folyamatosan változik.

Aktív alvás, vagyis REM- alvás: Az aktív alvás idején a szemek gyorsan mozognak (ami a kisbabát alvás közben figyelve nagyon látványos jelenség lehet), a légzés szabálytalanabb, gyorsabb, és kevésbé mély, a kisbaba inkább zihálás szerű hangot ad, szájával cuppogtathat, kattogtathat, esetleg mosolyog, fintorog, megvonaglik. Az agyi véráramlás majdnem megkétszereződik az aktív alvás ideje alatt, ezalatt az időszak alatt álmodunk.

Ezalatt az időszak alatt tanulás is folyik. Az aktív alvás alatt az agyunk arra használja az időt, hogy feldolgozza az éberen gyűjtött információkat. A folyamatosan fejlődő gyermeki agy számára ennek a fejlődés szempontjából óriási a jelentősége. Vannak olyan vélekedések, mely szerint az aktív alvás alatt a csecsemő fejlődésben levő agya magát stimulálja, ami az értelmi fejlődést mozdítja elő. Mivel csecsemőkorban az agyfejlődés nagyon gyors és a csecsemők sokat alszanak („aktívan”), valószínűleg úgy „praktikus”, ha az agy alvás közben is tovább fejlődik.

A nyugodt alvás: ebben a fázisban az agy magasabb központjai kikapcsolnak, az agy pihen (nagyon fontos a REM-fázis aktivitásához képest). Ez alatt a fázis alatt regenerálódik a testünk, ekkor áll helyre a szervezet energiaháztartása. A nyugodt alvásnak négy fázisa van. Az első fázis egyfajta szendergés- az izmok tónusa és az agyhullámok lassulnak. A második a felületes alvás- megszűnnek a szemmozgások, tovább lassulnak az agyhullámok, a szívritmus, a testhőmérséklet csökken (jólesik a takaró). A harmadik fázis a középmély alvás: ilyenkor a légzés lassul, a szívritmus csökken. A negyedik a legmélyebb fázis, ilyenkor lehet valakit a legnehezebben felébreszteni. Ekkor a leglassúbbak az agyhullámok. A harmadik és negyedik fázis a pihenés szempontjából a legalapvetőbb. Ez a fázis gyereknél az alvás idejének nagyobb arányát teszi ki, és idős korban az aránya csökken.

A gyerekek alvásának fejlődése2019-01-16T12:38:57+00:00

Modern alváskutatásokból tudni lehet, hogy az alvás fejlődése terén az első három évben rengeteg alapvető változás történik. Úgy is mondhatjuk, hogy az agy „beérik” az alvásra, vagyis képes lesz az éjszaka és a nappal megkülönböztetésére és az éjszaka átalvására, illetve érik az alvás strutkúrája. Ebben az első három évben a gyerekek átmeneti vagy tartósabb zavarokat élhetnek meg az alvásuk során, amelyek részben teljesen természetesek és maguktól elmúlnak, részben pedig szakember segítségével enyhíthetők, vagy megszüntethetők.

De mi történik az első három évben?

Kezdjük mindjárt az elején, vagyis inkább az eleje előtt, a mínusz második hónappal! A kutatásokból tudható, hogy már a várandósság utolsó trimeszterében, vagyis a 32. héttől a 40. hétig is megkülönböztethetők alvási és ébrenléti állapotok, és az aktív és a nyugodt alvás mintázatai is.  A nyugodt alvás mennyisége a várandósság előrehaladtával egyre nő, de a születésig marad az aktív alvás túlsúlya. Erre a tendenciára utalnak azok a vizsgálatok is, amelyeket koraszülötteken végeztek.  Az aktív alvás magas aránya a várandósság végén párhuzamos az agy érésével, ami ebben az időben nagyon gyors; ez is arra enged következtetni, hogy az aktív alvásnak nagy szerepe van az agy fejlődésében. Mindemellett úgy tűnik, hogy a várandósság utolsó heteiben elkezd kialakulni az cirkadián ritmus (vagyis “biológiai” óra) is, ami összefüggésben áll az anyai pihenés idejével, az anya cortizol és melatoninszintjével, testhőmérsékletével és szívritmusával. Vagyis, már a magzatnak is megvan a nappal- éjszaka megkülönböztetésének kezdetleges képessége. Születése után azonban az anya testének jelzései helyett más, külső ingerek alapján tud a nappal és éjszaka megkülönböztetésében orientálódni. Így egy jó ideig eltart, amíg igazán beáll egy biztos nappal-éjszaka ritmus egy kisbabánál és éjszakára megbízhatóan több alvásmennyiség esik, mint nappalra.

Az újszülöttek alvása

Az alvás és az ébrenlét ciklusának váltakozása tehát már az anyaméhben elkezdődik, és a magzat 36 hetes korára kifejlődik, ez azonban nem jelenti azt, hogy az újszülött teljes mértékben képes lenne a felnőttek éjszakai és a nappali ritmusához igazodni. Ennek szabályozása élete első néhány hónapjának egyik nagyon fontos feladata, és a felnőttek nagyon sokat tudnak neki segíteni ebben a az esti rituálék kialakításával, a sötét, csendes, hűvös hálóhely kialakításával.

Születés után a legtöbb újszülött több időt tölt alvással, mint ébren, arányban sokkal többet fordul elő az aktív, mint a nyugodt alvás, és körülbelül ugyanannyit alszik éjjel, mint nappal.

Az újszülöttek esetében úgy tűnik, az alvási állapotokat nem a nappal- éjszaka különbségének jelei (pl. sötét- világos, csend-zaj), hanem az etetés ritmusa határozza meg. Az alvás ideje sokkal inkább az éhség, jóllakottság érzésétől és az etetés idejétől függ. Az egész kicsi babák általában 3-4 órát alszanak egyben (ami szoptatott babáknál rövidebb lehet), egy ilyen szakaszt általában 1-2 óra ébrenlét követ.

Az érett újszülöttnél az aktív alvás aránya körülbelül 50%. Az újszülött a megszületése utáni egy-két órát a legmélyebb, lassú hullámú alvás negyedik fázisában tölti, majd az első néhány nap alvásának 10%-át adja ez a legmélyebb szakasz. A második naptól kezd megjelenni az idősebb csecsemőkre és kisgyermekekre jellemző alvásminta.

A születést követő első két hétben a csecsemő alvásciklusa rövid, 40-60 perc. Ekkor az aktív és a nyugodt alvás nagyjából egyenlő arányban fordul elő, vagyis körülbelül 20-30 perces váltásokban. A fejlődés előrehaladtával az aktív fázisok rövidülnek, a nyugodt és mély alvás egyre hosszabb lesz. A csecsemő a nap kétharmadát alvással tölti, ez naponta 5-10 alvásperiódust jelent. Az első három-négy hónapban a csecsemő alvása egy aktív alvással kezdődik, és aztán következik a mély alvási fázis. Ez a sorrend körülbelül a harmadik hónapban megváltozik, vagyis a nyugodt, mély alvással kezdődik az alvás és után a következik az aktív fázis. Felnőttekben a nyugodt és aktív alvás aránya körülbelül 80-20%.

Az optimális alvásmennyiség csecsemő-, és kisgyermekkorban2019-01-16T12:38:53+00:00

Az alváskutatások eredményei szerencsére hozzájárultak ahhoz, hogy a kisbabák alvásával kapcsolatos nézetek megváltozzanak. A múlt század ötvenes éveiben a gyereknevelési könyvekben rendre azt írták, hogy a csecsemő alvásigénye 20-22 óra egy nap; mára már felismerték, hogy egy átlagos újszülött alvásigénye körülbelül 16-17 óra naponta, amiben persze nagy egyéni különbségek lehetnek. Annak a felismerése, hogy az alvásigény már koracsecsemőkorban csökken, a gyakorlatban óriási, ha a régen egész nap kiságyba kényszerített, amúgy aktív, érdeklődő, de egyedül a szobájában (sokszor sírva) hagyott kisbabákra gondolunk.

Ha szem előtt tartjuk, hogy már egy újszülött sem kíván egész nap aludni, hanem a nap egy részét a világ megismerésével szeretné tölteni, motiváltabbak vagyunk arra, hogy kellő mennyiségű ingert biztosítsunk a számára, és ne várjuk el, hogy egész nap nyugodtan feküdjön. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy a gyerekek alvásproblémájának hátterében nagyon sokszor a szülők alvásmennyiséggel kapcsolatos irreális elvárásai állnak. Ha sikerül egyénileg kiismerni az csecsemő/kisgyerek igényeit, azoknak folytonos változását, sokszor az alvásproblémák is könnyen megoldódnak.

A másik legrégebbi tévhit az, hogy minden csecsemő alvásigénye nagyjából egyforma. Erről bebizonyosodott, hogy szintén nem igaz: a kisbabák alvásigényei nagyon nagy egyéni különbségeket mutathatnak, sokkal nagyobbat, mint azt általában gondoljuk.

Az alvásigény alakulása nagyjából így néz ki:

Életkor Alvásidő Ébrenléti idők Nappali alvások száma
0-4 hó

4-6 hó

6-9 hó

9-12 hó

12-18 hó

1,5-3 év

3-4 év

kb. 14-18 óra

13-16 óra

13-15 óra

12-14 óra

11-13 óra

10-13 óra

10-12 óra

45 perc-2 óra

1,5-2,5 óra

2-3 óra

3-4 óra

4-6 óra

5-6 óra

6-12 óra

kb. 4-7 alkalom/ nap

3-4 alkalom

3 alkalom

2 alkalom

1-2 alkalom

1 alkalom

0-1 alkalom

 (Dénes I., 2008)

Fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy saját kisbabánk valószínűleg nem olvasta ezt a táblázatot… Így saját gyermekünket figyelve a legfontosabb az, hogy ezek a számok hozzávetőlegesek, egyénileg időről időre változhatnak. Nincs két egyforma nap, nincs két egyforma éjszaka. A táblázat csak orientálódásra szolgál, semmiképpen sem arra, hogy a gyermeken az előírt alvásmennyiséget “behajtsuk”.

Két éves korra éjszaka 12-14 órára csökken az alvásidő. A délelőtti alvás megszűnik, a délutáni alvás még megmarad, fokozatosan csökkenve az iskoláskorig. Óvodás gyermekek általában éjszaka 10-11 órát alszanak. A délutáni alvást a gyerekek nagyon nagy egyéni különbséggel, általában 2-6 éves koruk között hagyják el.

Mikor “kell” átaludnia a csecsemőnek az éjszakát?2019-01-16T12:38:44+00:00

Az alváskutatások eredményeiből azt is tudjuk, hogy az első három hónapban az alvás összmennyisége nem változik; ami változik, az az alvással töltött idő arányának megoszlása. Három hónapos kor körül általában csökken az alvás összmennyisége, de a legtöbb gyermek körülbelül kétéves koráig 12-14 órát alszik átlagosan naponta.

Egy szintén elterjedt tévhit a gyerekek alvásával kapcsolatban az, hogy fél éves korukra a gyerekeknek „át kell aludniuk” az éjszakát. Ma már tudjuk, hogy ez így általánosságban nem lehet igaz, hiszen a gyerekek fejlődése, így az agy érésével szorosan kapcsolatban álló alvás érése is nagyon egyedi lehet. Az éjszakai átalvás azt jelenti, hogy egy kisgyerek 6-8 órát alszik anélkül, hogy az újra elalváshoz külső segítségre lenne szüksége.

Valóban létezik ilyan csecsemő, aki születésétől kezdve, vagy pár hetes korában át tudja aludni az éjszakát, illetve képes az alvási-ébrenléti állapotát a nappal és éjszaka ciklus változásaihoz igazítani.  De ők vannak kisebbségben (általában az ismerősök vagy a szomszéd néni gyerekei). A  szabályozás megtanulása hosszabb folyamat, és csak részben tanult, illetve tanítható- nagy részben érés kérdése. A legtöbb gyermeknél inkább valamikor három és hat hónapos kor körül stabilizálódik az, hogy éjszakára esik a nagyobb alvásmennyiség. A csecsemők körülbelül 70%-a tudja három hónapos korára átaludni az éjszakát, további körülbelül 20%-ánál pedig csak hatodik hónapos korában- és van egy hányad, akik még később. De ekkor sem végleges ez még- sok ok miatt (betegségek, fogzás, növekedési ugrások, sok program, változások, nagyobbaknál egy másnapi matekdolgozat) még sokáig előfordulhat, hogy az éjszakát már stabilan átalvó gyermek ismét ébred éjjel. Alvás tekintetében (és egyébként a gyerekek fejlődésével kapcsolatban mindig)  inkább a folyamatos változásokra, semmint az állandóságra kell felkészülnünk.

Mi a gyakori éjszakai ébredések oka?2019-01-16T12:38:40+00:00

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy az „átalussza az éjszakát” fogalom három éves kor alatt igazából nem értelmezhető. A legtöbb gyermek körülbelül három éves koráig éjjelente felébred, ami teljesen természetes és több okra is visszavezethető.

Videoszomnográfiás és hangfelvételekkel végzett kutatásokból tudható, hogy három hónapos és egy éves kor között az „éjszakát átalvó”a gyerekek átlagosan 2,3- szor ébrednek fel úgy, hogy azt a szülők nem veszik észre. Három éves korukig a gyerekek körülbelül 30-50%-a legalább időnként felébred éjjelente, 15%-uk pedig minden éjjel. A gyerekek egy része azonban hamar, körülbelül egy éves korára megtanulja az alvás önszabályozását, vagyis megtanulja megnyugtatni önmagát, így szülői vagy gondozói segítség nélkül vissza tud aludni- mi pedig azt hisszük, hogy átaludta (végre) az éjszakát. Úgy tűnik, az alvászavaros gyerekeknek éppen azzal van nehézségük, hogy ezeket az önmegnyugtató stratégiákat kifejlesszék és használják.

Az éjszakai ébredéseknek nagyon sok oka lehet, ezek egy része az alvás jellegével függ össze. Az egész kicsi babák körülbelül három hónapos korukig az aktív, REM fázissal kezdik az alvást, és csak körülbelül húsz perc elteltével kezdenek belépni egy átmeneti, majd a nyugodt alvás szakaszába. Míg a felnőtt alvásciklusa körülbelül 90 perc, a csecsemőké rövidebb, körülbelül 50-60 perc és több aktív fázist tartalmaz. A kezdeti aktív fázisban, illetve a fázisváltások között könnyen felébredhet a kisbaba: ha az ilyen érzékeny szakaszban olyan inger éri, ami felébresztheti őt, akkor fel is fog ébredni. Miért?

Minél nagyobb a csecsemő, annál fejlettebb az agya és annál jobban ki tudja szűrni az ébresztő ingereket, ezért egyre jobban alszik. Minél idősebb a csecsemő, annál érettebb az alvása is, vagyis annál kevesebb az olyan „kényes” szakasz, amikor könnyen felébredhetnek, annál több a mély alvás szakasza, amikor az ingereket nem veszik tudomásul, hanem tovább alszanak.

A tudomány jelenlegi állása szerint az éjszakai ébredések természetesek és evolúciós okokból szükségesek is. A fázisváltásokat mi felnőttek általában átalusszuk, de a kicsiket könnyebben ébreszti fel valamilyen inger. Mi azért alusszuk át ezeket a fázisváltásokat, mert az agyunk megszűri az ingereket: csak a fontosakra válaszol, a kevésbé fontosakat figyelmen kívül hagyja. Így például felébredünk, ha az újonnan vásárolt autónk riasztója megszólal az éjszaka közepén, de (témánknál maradva) felébredünk akkor is, ha újszülött kisbabánk felébred és enni kér. Sok apró neszre, pl. a párunk szuszogására viszont nem ébredünk fel (kivéve, ha őrjítően horkol, de egy másik téma lenne). Muszáj is, hogy az agyunk figyelmen kívül hagyjon minden apró ingert, különben soha nem tudnánk kialudni magunkat. A kisbabának viszont éppen az az érdeke, hogy érzékeny legyen az ingerekre, legelsősorban is az éhség jelzéseire. Még túl pici a gyomra ahhoz, hogy annyi táplálékot vegyen magához, amivel kihúzza reggelig, ellentétben velünk, akik jól be tudunk lakmározni vacsorára. Az is érdeke, hogy kisebb fájdalmakat, tele levő orrot, fogfájást, lecsúszott takarót és egyéb más nyűgöket a gondozójának azonnal tudjon jelezni, hiszen ha nem így lenne, nem nagyon maradt volna életben az evolúciós környezetben. És végül az is elemi érdeke, hogy az ilyen apró, rövid ébredésekkor megbizonyosodjon arról, hogy biztonságban van- ami számára elsősorban a gondozó jelenlétét, az ő elérhetőségét jelenti.

Mit tekintünk alvásproblémának?2019-01-16T12:38:35+00:00

Ezekhez az általános ismeretekhez még azt nagyon fontos tudni, hogy nagyon nagy egyéni különbségek lehetnek az átlagos alvásmennyiségben. Ezeknek az egyéni különbségeknek a jelentőségét sokszor a kutatások is elhanyagolják, a hétköznapi tanácsadások pedig mindenképpen: az internetet böngészve rengeteg előírásra bukkanhatunk, amelyben hónapról hónapra be van osztva az a „ajánlott” alvásmennyiség. Sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermek nyűgös, ha nem alszik ennyit, és sokszor azt is, hogy az „ajánlottnál” kevesebb alvással is beéri, vagy éppen sokkal többet alszik annál. Így a legnehezebb kérdéshez érkezünk: hogyan különböztetjük meg a normális alvást az elégtelen alvástól? Mikortól tekintünk egy alvásmintát, vagy bármely alvással kapcsolatos nehézséget alvásproblémának, mikortól igényel kezelést?

Ezt a kérdést nem csak a nagy egyéni változatosság miatt nagyon nehéz megválaszolni, hanem vannak más tényezők is, amelyek bonyolítják a helyzetet.

Először is nagyon fontos arra gondolni, hogy az alvás, és így az alvásprobléma meghatározása nagyon erősen kultúrafüggő. Arról, hogy egy kisbaba mennyit és hogyan aludjon, hogy altatjuk-e, vagy csak úgy „szőrmentén” elalszik, óriási kulturális különbségek vannak. Vannak kultúrák, ahol úgy gondolják, hogy teljesen természetes, ha a kisbaba a szüleivel, vagy legalábbis anyjával egy ágyban alszik, vagy akár a testvéreivel is- ők éppúgy nem értik, miért kéne külön tenni, mint ahogy nálunk sokan azt nem értik, miért kéne bevenni a szülői ágyba. Vannak kultúrák, ahol egyáltalán nem fektetik le a kisbabát, hanem elalszik csak úgy, akár ültő helyében-és vannak, ahol az altatás körüli kérdések központi szerepet kapnak, mint például a mienk. Nagy kérdés, mit jelent a szülők számára, ha a gyermek alszik? A mi kultúránkban általában ez egyet és ugyanazt, mint amit a „végre szabadidő” felkiáltással tudunk nyugtázni. Máshogy alakul ez, ha olyan közösségben élünk, ahol a gyerekkel való együttlét nem automatikusan a lekötöttséggel, fáradtsággal, tömény koncentrációval és felelősséggel jár együtt, hanem ahol a gyerek mintegy a felnőtt életének részeseként, szeretetben, de nem a középpontban van jelen.

Úgy, ahogy annak megítélése, hogy a gyermek alvása (vagy éppen nem alvása) mennyire kielégítő, mennyire megfelelő mennyiségű, vagy minőségű, szintén nagyon egyéni lehet.  Az azonban biztos, hogy hat hónapos kor alatt nem beszélünk alvásproblémáról, hiszen az agy érése miatt az alvás szabályozása csak körülbelül ekkorra érik be.  Mégis van néhány jellemző, aminek megléte esetén, egyéni megítélés függvényében, problésmának tekinthetjük a kisgyermek alvását. Ezek a következők lehetnek:

  • nem, vagy csak nehezen tud elaludni
  • óránként, vagy kétóránként ébred, sír
  • nem, vagy csak nehezen alszik vissza
  • nehezen megnyugtatható
  • az éjszaka-nappal ritmusa nem alakul ki
  • az elalvás-átalvás csak szülői segítséggel működik
  • az elalvási fázisok meghaladják a 30 percet
  • az éjszakai ébrenlét 20 percnél tovább tart
  • alvás helyett sír
  • alvásigénye nagyon alacsony
  • éjszaka társaságigénye nagy: enni, inni kér, a cumit kéri, pisilni megy
  • nem hajlandó egyedül elaludni
  • egész éjszaka szopizni akar

Mindezek tehát természetesek lehetnek újszülött, vagy néhány hónapos babáknál, de nagyobbaknál már problémásnak tekinthetjük. Ennek ellenenére, ha a szülők úgy érzik, hogy az alváshelyzet megterhelő számukra, a szülő-csecsemő konzultációban pici babáknál is gondolkodhatunk azon, miképpen lehetne javítani a helyzeten. Segítséget kérni minden korban lehet és érdemes.

Akinek nehezen alszik a kisbabája, nagyon fontos tudnia, hogy a csecsemő/kisgyermekkori alvászavarok a leggyakrabban előforduló, de legnagyobb hatékonysággal kezelhető nehézségek közé tartoznak. Legtöbbször, a gyerekek 15-20%-ánál a gyakori éjszakai ébredés jelent problémát a családoknak,  kicsit nagyobb gyerekeknél (körülbebül két éves korban) pedig inkább az esti altatási nehézségek fordulnak elő gyakrabban (körülbelül a gyerekek 5-10%-ánál). Más kutatások szerint, ha szigorúan vesszük a kritériumokat, a gyerekek 25%-ánál lelhetünk fel alvásproblémákat valamilyen formában.

Paraszomniák2019-01-16T12:38:30+00:00

Léteznek még úgynevezett paraszomniák, alvás közbeni „különleges jelenségek”, amelyek a gyerekkorra jellemzőek, de különösebb kezelést nem igényelnek- a gyerekek később maguktól „kinövik”. Ilyen paraszomnia az alvajárás, amely gyerekek között gyakori lehet- még iskoláskorban is a gyerekek 15%-ára jellemző, és többnyire kamaszkor után tűnik el. Fontos, hogy a gyermek környezete biztonságos legyen, lehetőleg ne ébresszük fel- szakemberhez akkor kell fordulni, ha nagyon gyakori, illetve más tüneteket is észlelünk.

A pavor nocturnus, éjszakai felriadás különösen rémisztő lehet a szülők számára. Általában 2-5 éves kor között jelentkezik a gyerekek 2-5%-ánál. A gyermek főképpen éjfél előtt hangos, sikolyszerű kiáltással kísérve felül az ágyában és a pánik tüneteit mutatja: verejtékezés, légzés felgyorsulása, szívverés, remegés, majd hangosan, kétségbeesetten sír, ami szülői nyugtatásra sem enyhül. Egy-egy ilyen roham általában 10-15 percig tart, jellegzetessége, hogy másnap a gyermek nem emlékszik rá. Abban különbözik az „igazi” lidérces álomtól, hogy ez utóbbi hajnal felé jelentkezik és a gyermek emlékszik rá, el tudja mesélni.

A gyerekkori paraszomniák közé sorolják még az éjszakai fogcsikorgatást, az alvás közben végzett ritmikus mozgásokat (jactatio capitis), az alvás közbeni beszédet is.

Az alvásproblémák okai2019-01-16T12:38:26+00:00

Az alvásproblémák okai leggyakrabban összetettek, nem egy valami okozza, hanem sokszor inkább több dolog együttjárása, amely minden családnál egyedi lehet- így ez a fejezet korántsem teljes. Az alvásproblémák sok esetben természetesek lehetnek, következhetnek a gyerekek alaptermészetéből; összefügghetnek az őket napközben ért szeparáció tapasztalataival, illetve szerepet játszhatnak a szülők irreális elvárásai és a családban kialakult altatási szokások is.

Alaptermészet és biológia

Sok esetben a csecsemő/kisgyermek biológiailag meghatározott „genetikai öröksége”, alaptermészete (más szóval: temperamentuma) is szerepet játszik az alvásproblémák kialakulásában. Vannak gyerekek, akik kezdettől fogva aktívabbak, ingerlékenyebbek, különböző ingerekre érzékenyebben reagálnak, nehezebben alkalmazkodnak, nehezebben megnyugtathatóak. A kisbaba/kisgyermek egyszerűen ilyen (talán emlékeztet is valakire a családból….). Lehet, hogy alapvetően ilyen a természete, de az is lehet, hogy a születése körüli biológiai tényezők játszanak ebben szerepet. Ilyen lehet az alacsony születési súly, koraszülés, többes terhesség, szülési komplikációk, fertőzések, stressz a várandósság alatt, neurológiai eltérések, hosszú kórházi tartózkodás- és még sok minden más.

Mindez nagyon meg tudja nehezíteni a kisbabához való alkalmazkodást, hiszen egy ilyen kisbaba gondozása extrém erőfeszítést igényel- többemberes babák. Fontos arra gondolni, hogy ezekről a helyzetekről senki sem tehet- sem a kisbabák, sem a szüleik. Fontos végiggondolni, hogy milyen segítségek állnak rendelkezésre, kik tudják „odatenni magukat” az új családért, fizetett vagy rokoni segítség formájában. A tapasztalatok szerint az első időben nyújtott intenzív segítség később többszörösen megtérül.

Szeparáció

Minden családban lehetnek olyan helyzetek, amikor egy kisgyermeknek az érzelmi szükségleteit átmenetileg nehéz napközben kielégíteni. Lehet az anya újbóli munkába állása, kistestvér születése, bölcsődébe, óvodába beszokás, kórházi tartózkodás, a szülők válása, új párkapcsolat, haláleset a családban és még sokféle történés. Ilyen időszakban a kisgyermek teljesen természetes és alapvető igénye, hogy több közelséget kapjon. Sok kisgyermek nappal alkalmazkodik a helyzethez (mást úgysem tehet), este, éjjel viszont „behozza” a hiányt, kéri a szülő közelségét. Ez természetes, és erre szüksége is van. Ilyen esetekben érdemes átgondolni, mit lehetne változtatni annak érdekében, hogy napközben is több figyelmet szenteljük a kisgyereknek, milyen segítséget lehetne igénybe venni, mi az, amit életformánkon alakíthatunk? Mennyire megbízható, kiszámítható a kisgyermeknek a környezete, az életmódja? Mennyire váltakoznak a gondozó személyek és ez mennyire tudható előre? Mennyire sikerül őt felkészíteni a változásokra? Ha a körülmények rendeződnek, a felborult érzelmi biztonság helyreáll, a tapasztalat szerint az alvásproblémák is rendeződnek.

Altatási stratégiák

A legtöbb családban a szülők alkalmaznak valamilyen segítséget a csecsemő vagy kisgyermek számára az elalváshoz.  Ezek nagyon változatos formák lehetnek, és az nagyon fontos, hogy legyenek elalvás előtt családi rituálék, amik segítenek a gyerekeknek a nappal- éjszaka átmenetben. Az alvásproblémával küzdő gyerekek abban különböznek a többi kisgyermektől, hogy sokkal több olyan segítséget vesznek igénybe, amely valamiképpen a szülő jelenlétét, aktív közreműködését igényli. Ilyenek lehetnek: szoptatás, cumisüveg, ringatás, hordozás, éneklés, szülői ágyba bevétel, mesélés, zenehallgatás, fülcimpa huzigálás, hajbirizgálás, simogatás. Ezeket a technikákat a szülők az esti rituálé végén általában nem fejezik be, hanem addig alkalmazzák, amíg a gyermek el nem alszik. A nem alvásproblémás gyerekeknél viszont sokkal több olyan stratégiát figyeltek meg, amik inkább az önszabályozáson, nem annyira a szülő közreműködésén alapulnak. Ilyenek például az ujjszopás, önringatás, cumizás, rongyi vagy alvós plüssállat stb. Ilyen önirányította stratégiákat az alvásproblémákkal küzdő gyereknek csak kis hányada használ.

Időnként előfordul, hogy egy-egy használt stratégia egy-egy élethelyzetben és életkorban szükséges és indokolt. Az alvásproblémával küzdő csecsemők/kisgyerekek körülbelül háromnegyede élete első három hónapjában nagyon sírós kisbaba volt (excesszív sírás), és nagyon sok megnyugtatást igényelt. Sokat segített ebben az időszakban a ringatás, szoptatás, szoros testközelség, hordozás- mint egy sokat síró kisbaba természetes szükséglete. Az alvásproblémás gyerekek körülbelül negyedénél pedig később kezdődtek a nehézségek, valamilyen stresszes életeseményhez kapcsolódóan. Ilyenek lehettek például különböző betegségek, oltások, kórházi tartózkodás, nyaralás, költözés. Az ilyen helyzetekben teljesen természetes, hogy egy kisgyerek közelségigénye megnő. Ami gyakran előfordul: egy adott időszakban természetes, szükséges és egészséges megoldási módok az idő elmúltával, a gyermek érésével, a helyzetek normalizálódásával szükségtelenné válnak, a változtatás azonban nehéz. A gyerekek hozzászoktak egy bizonyos megoldáshoz és a szülők is- a családi rituálé részei lettek, holott már nem szükségesek (extrém példát említve: hatéves gyereknek cumisüveg esti elalváshoz). A szokás nagy úr, és a gyerekek is nehezen változtatnak rajta- főleg, ha ezekben a régebbi időszakokban (indokoltan) nem szereztek tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy máshogy is lehetne. Ha változtatni próbálunk, az nem lesz egyszerű, a gyerekek sírással, tiltakozással, dührohammal reagál, ha a szülők az alvási segítséget megvonják, vagy meg szeretnék változtatni. Nagyon nehéz érzések tudnak keletkezni így a szülőkben: kétségbeesés, tehetetlenség, türelmetlenség, düh, kimerültség, bűntudat, ami nagyon rossz gyereknevelési tanácsadó tud lenni. Könnyen keletkezik egy olyan önfenntartó kör, amiből aztán elég nehéz kiszállni.

A szülők irreális elvárásai

A tapasztalat azt mutatja, hogy az alvásproblémák hátterében leggyakrabban egy sokkal egyszerűbb ok áll, mint amit elsőre gondolunk. Legtöbbször a szülők egyszerűen irreális elvárásokkal rendelkeznek arról, hányszor is ébred egy kisgyermek éjjel, és hogy mennyi is a valós alvásigénye. A kisgyermekkori éjszakai ébredések körülbelül három éves korig teljesen természetesek és gyakoriak. A gyerekek alvásigényével kapcsolatbankevésbé szokott probléma lenni, ha a gyerekek többet alszanak, mint amennyit a szülők eredetileg „terveztek”, a nehézség abból van, ha a kevesebbet alszanak, mint amennyit a szülők gondolnak, hogy kellene. Ha egy csecsemőt vagy kisgyermeket túl gyakran, túl sokszor altatnak, ha túl sokat van ágyban, akkor az okozhat éjszaka ébredéseket, éjjeli teljesen éber állapotokat. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek alvásigényével kapcsolatban reális ismerettel rendelkezzünk, ami nem egyszerű. Miért? Mert már alapvetően nagy egyéni különbségek lehetnek az alvásigénnyel kapcsolatban, ami ráadásul még az agy érésével, a napi események függvényében, az élmények, esetleges külső behatások (programok, betegség stb.) szintén változhat.

Mit tehetünk? A valódi alvásigény felmérésében sokat segíthet az alvásnapló, amelyet szükség szerint szakemberrel áttekintve kielemezhetünk. Gondoljuk végig az altatási idő és az ágyban töltött alvási idő hosszát illetve azt, mennyit változott gyermekünk az utóbbi időben. Időnként előfordul az is, hogy beálltunk egy jól működő egyensúlyra mondjuk három hónapos korában, de közben eltelt néhány hónap, és a gyermek igényei megváltoztak. Segít, ha arra gondolunk, hogy nem fogunk egy régi működést visszahozni, nekünk kell alkalmazkodni a változásokhoz.

Együtt, vagy külön?2019-01-16T12:38:22+00:00

Az együtt- vagy különalvás kérdése az egyik legmegosztóbb téma a kisgyerekek gondozásában- még szakemberek között is. A témában sok különböző tévhit is van a köztudatban, amelyek egy része az önállóságra „szoktatással” hozza kapcsolatban elsősorban a külön altatást, csakúgy, mint a sírni hagyást.

Mindenekelőtt azt szükséges szem előtt tartanunk, hogy minden kultúrának és kornak megvan a maga hiedelemrendszere, amely szerint a gyerekeket nevelik. Ezek a hiedelmek nagyon változatosak lehetnek, és éppen ezért, nagy szabadságunk is van abban, hogy mit érzünk sajátunknak, és mit nem. Így ezzel kapcsolatban is nyugodtan alkalmazhatjuk az „azelőtt elveim voltak, most meg gyerekem van” megközelítést. Nem baj, ha nem úgy alszunk, ahogy a gyerekünk születése előtt elképzeltük. Nem baj, ha külön tesszük, és az sem, ha együtt alszunk vele, feltéve, ha betartjuk a biztonságos együttalvás szabályait (lásd egy kicsit lejjebb).

A leggyakoribb hiedelem a mi korunkban és kultúránkban a csecsemő vagy kisgyermek külön altatásával kapcsolatban az, hogy a külön altatás az önállóságra nevelés fontos eszköze, ha külön alszik, majd önállóbb lesz. Erre semmiféle tudományos bizonyíték nincsen. Az alvás biológiai szükséglet, amely akkor tud megfelelőképpen pihentető és nyugodt lenni, ha a csecsemő vagy kisgyermek biztonságban érzi magát. Az önállóság pedig készségeket, kompetenciákat jelent, amik akkor tudnak fejlődni, ha a kisgyereknek megfelelő lehetősége van egy érzelmileg biztonságos kapcsolatban a világot felfedezni és saját képességeit próbálgatni- ami sikeresebb akkor, ha eleget alszik. Így tehát nyugodtan elmondhatjuk, hogy az alvás helye nem befolyásolja a kisbaba/kisgyermek fejlődését akkor, ha ez mindenkinek a családban megfelel (a mondatnak ez a vége azért nagyon fontos). Az viszont igaz, hogy a régebbi nézetekkel ellentétben újabban néhány hónapos korig szakemberek is elsősorban a gyermekkel való együttalvást ajánlják, ha nem is egy ágyban, de legalább egy helységben. Ez lehetővé teszi a kezdeti időszakban a gyorsabb reagálást a szükségleteire, és praktikusabb is. De ha valaki kezdettől fogva külön szobába szeretné szoktatni, attól sem fog kárt szenvedni a gyermek érzelmi fejlődése.

Tévhit az is, hogy érzelmileg elhanyagoltak lennének a külön alvó gyerekek, és az is, hogy a kötődés együttalvás esetén biztonságosabban alakul. Tévedés az is, hogy a gyermek beengedése a szülői ágyba minden problémát megold majd. A kötődés alakulása inkább azzal függ össze, mennyire tudunk reagálni a csecsemőnek megfelelő időben a szükségleteire- ami sokmindennel összefügg: hogyan észleljük, értelmezzük a jeleket? Mennyire nyomasztanak minket egyéb problémák? Mennyi segítségünk van?  A kutatási eredményekből lehet tudni, hogy a szülői szenzitivitás kialakulásában nagyon bonyolult egyéni, pszichológiai és társadalmi meghatározottságú tényezők játszanak szerepet, nem annyira az alvás helye.  Lehetnek a szülők megfelelően szenzitívek akkor is, ha külön szobában szeretnék altatni a kisgyermeket, és fordítva, az együttalvás sem garancia a nagyobb érzékenységre.

A biztonságos együttalvás szabályai2019-01-16T12:38:17+00:00

A kisbabával, kisgyermekkel való együtt alvás akkor lehet biztonságos, ha betartjuk a következő szabályokat:

  • A lakásban nem szabad dohányozni.
  • A csecsemőt nem a hasára, hanem a hátára fektetjük.
  • Nincs a lakásban túl meleg.
  • A csecsemő nincs túlöltöztetve, túlmelegítve.
  • A fekvőfelület nem túl puha, nem darabokból áll, ahová a gyermek becsúszhat.
  • Biztosítani tudjuk, hogy nem esik le az ágyról.
  • Nincs a hálóruhán hosszabb kötő, rajtunk nyaklánc, a közelben drótok.
  • A szülő tudatállapotát nem befolyásolják különböző gyógyszerek, alkohol, drogok.

(www.aap.org)

Miért szeretnek együtt aludni a kisgyerekek a szüleikkel?2018-10-16T15:16:50+00:00

Azt, hogy valaki a gyermekével alszik-e egy ágyban, vagy inkább külön, sokan a magánéletük részének tekintik, és nem mindenki beszél róla. Ezért pontos adatok sincsenek arra vonatkozóan, hogy mekkora azon gyermekek aránya, akik a szülői ágyban alszanak, vagy velük egy szobában. Nem is lenne nagyon lehetséges egy erre vonatkozó objektív felmérés, hiszen vannak gyerekek, akik csak átmenetileg, az éjszaka bizonyos részében, egy héten vagy hónapban néhány napot, vagy bizonyos időszakokban alszanak a szüleikkel együtt.

Evolúciós okok

Megfigyelhető az a jelenség, hogy a szülővel való együttalvás igénye az első és negyedik életév között megnő- a gyerekek mintegy negyven százaléka kívánkozik a szülő ágyába ebben az életszakaszban. Ez lehet egy evolúciósan meghatározott természetes jelenség is.  Az ember evolúcióját tekintve, a gyermek inkább a szülők vagy más emberek közelséghez szokott hozzá, mintsem az egyedül alváshoz. Ha belegondolunk, az emberek évmilliókon keresztül soha nem aludtak egyedül (nem is lett volna hol, de amúgy is, nagyon veszélyes lett volna, különösen a gyerekekre nézve). Ma is, számos kultúrákban alszanak együtt a szülők a gyerekekkel. Ezek a kultúrák semmivel sem békésebbek, jobbak, produktívabbak, mint a különalvó kultúrák. Tulajdonképpen úgy is fogalmazhatunk, hogy a gyerekek a különalváshoz evolúciós okokból nincsenek hozzászokva- és a mostani kultúránkban is jócskán akad néhány kisgyermek, akit a külön alvás megterhelhet. Úgy, ahogy nekünk felnőtteknek, nekik is nagyon különböző lehet a közelségigényük. Néhány kisgyereknek az is segít, ha a testvérével, vagy kedvenc plüssállatával aludhat együtt, más gyerekek viszont több közelséget igényelnek.

Szerepet játszhat a gyermek éjszakai közelségkeresésében viszont még néhány fejlődéslélektani folyamat is,  amelyek az éntudat fejlődésével, a kötődés alakulásával, illetve a fantáziatevékenység egyre intenzívebbé válásával függhet össze.

Az éntudat fejlődése

Az éntudat fejlődésének a másfél és két éves kor közötti időszak egy nagyon fontos periódusa. A gyerekek ekkor elkezdik magukat másoktól elkülönülten, különálló személyként felfogni, elkezdik mutatni az empátia jeleit. Ez az éntudatfejlődési állomás nagyon fontos a beszéd fejlődése szemontjából: a gyerekek magukról elkezdenek egyes szám első személyben beszélni, illetve a saját keresztnevük is tudatos lesz a számukra. Éppen ezért ebben a korban a felnőttek is nyugodtan leszokhatnak az „anya ad neked kakaót” jellegű megfogalmazásokról, és beszélhetnek magukról is egyes szám első személyben: „adok neked kakaót”. A kisgyerekkel pedig, nevén szólítva, egyes szám második személyben: „Peti, kérsz kakaót?”- ahelyett, hogy: “Kér Peti kakaót?”).

Hogy jön mindez az alváshoz? Az, hogy egy kisgyerek éjjel fel-fel ébred, természetes dolog. Ébredések esetén körülbelül két éves korában, az éntudat fejlődésével összefüggésben kezd ráébredni arra, hogy ha felébred, akkor egyedül van. Így tudatosabb is lesz számára az egyedüllét érzése, és az az érzés, hogy a szülei közelségére vágyik. Mivel a mozgásfejlődése, a téri orientációja is már megfelelően fejlett ahhoz, hogy kimásszon a saját ágyából (feltéve, ha nem rácsos ágyban alszik), minden lehetősége megvan, hogy a szülők közé bújjon.

A fantázia fejlődése

Az egyedüllét okozta szorongásban szerepet játszhat az is, hogy ebben az életkorban már megindul a gyerekek nagyon intenzív fantáziatevékenysége. Sok gyerek kitalál magának fantáziabarátot, akivel beszélget, vagy családtagnak tekinti (meg kell neki teríteni, megosztani vele a csokit, stb.). Sok kisgyermek a sötétben különböző szörnyeket is odaképzel, melyeknek a hangját is hallja, vagy akik az ágy alatt, szekrény mögött laknak. Ezek a fantáziák szintén szorongáskeltőek lehetnek a számára, és ezeket a szorongásokat elsősorban a szülők közelsége tudja enyhíteni. A szorongások érzelmi alapúak, így a racionális magyarázatok („nincsenek is szörnyek) nem sokat segítenek.

A kötődés alakulása

Az első év során kialakul a kisgyermekben a gondozóhoz való kötődés, és kialakul az is, ki az kisgyermek elsődleges kötődési személye- aki általában az anya, de lehetnek mások is. A második életév után a az elsődleges kötődési személlyel való intenzív érzelmi kapcsolat bár megmarad, de némileg lazulni kezd, és a gyermek nyitni kezd más, őt gondozó személyek, illetve más gyerekek felé is. Az, hogy ez a változás a gyerekekben hogyan alakul, nagyon-nagyon egyéni. Vannak olyan gyerekek, akik már két és három éves koruk között elboldogulnak egy számukra új környezetben az elsődleges gondozójuk nélkül (például a bölcsődében), de vannak, akiknek ez még négy-öt éves korukban is nehezükre esik. Az, hogy egy kisgyermek éjszaka a szülei közelségét keresi-e vagy nem, nagyon egyéni lehet, függhet a kisgyermek egyéni fejlődésétől, de attól is, hogy napközben mennyire érzi biztonságban magát. A napközbeni élmények nagyon különbözően befolyásolhatják a kisgyermek alvását, ami függhet a fejlődésének ütemétől is. Az olyan gyerekek, aki napközben több szeparációnak vannak kitéve (például éppen a bölcsődei vagy óvodai beszoktatás idején, egyik szülő elutazásakor stb.), reagálhatnak úgy, hogy éjszaka fokozottan igénylik a szüleik közelségét. Lehetnek még nagyon nehéz időszakok (veszteségek a családban, költözés, nagyobb stresszes családi események), illetve előfordulhat, hogy betegség, egy-egy rossz álom esetén még a nagyobb, már régóta külön alvó gyerekek is ismét a szülői ágyba kívánkoznak. Ezek átmeneti helyzetek, és a tapasztalat azt mutatja, hogy biztonságot nyújtó kapcsolatban viszonylag hamar, különösebb erőltetés, beavatkozás nélkül ismét helyreáll a régi rend.

Alvásproblémák és szülő-csecsemő konzultáció2019-01-16T12:38:12+00:00

Ahogyan minden gyerek és minden család egyedi, úgy minden élethelyzet is az. Az alvásproblémák esetében is minden családnál teljességgel egyéni, mi okozza az adott helyzetet, ebből következőleg egyéni az is, hogyan segíthetünk azt megoldani. A szülő-csecsemő és kisgyermek konzultációban éppen ezért kevésbé hangsúlyosak az általános praktikus tanácsok („mit csináljak akkor, amikor…”), bár persze ilyenek is szóba jöhetnek. Az alvás alakulásának feltérképezése, az altatási szokások átbeszélése fontos része a konzultációnak, de a mi munkánk elsősorban pszichológiai hangsúlyú. Nincs egy olyan módszer, aminek az alkalmazását végigvisszük (semmi olyan, hogy ezt vagy azt „kell” csinálni), alvástréning, sírni hagyásos technikák erőltetése szóba sem jön. Sokkal inkább az a lényeg, hogy átgondoljuk együtt, mi az adott családban az egyéni élethelyzet, mi vezetett ide és megpróbáljuk együtt kitalálni, mit lehetne változtatni- a gyakorlatban, vagy esetleg a szemléletben.