AZ ALVÁSZAVAROK OKAI
Miért nem alszik? Mik lehetnek az alvászavarok okai gyermekkorban? Miben különböznek az alvászavaros gyerekek azoktól, akiknek nincs nehézségük az alvással? Ebben az összefoglalóban a koragyermekkori alvászavarok néhány lehetséges okát vesszük nagyító alá, és szó lesz arról is, miért olyan nehéz sokszor házilag változtatni.
Az alvászavarok okai leggyakrabban összetettek, nem egy valami okozza, hanem sokszor inkább több dolog együttjárása. Ez minden családnál egyedi lehet – így ez a fejezet korántsem teljes. Az alvásproblémák sok esetben természetesek lehetnek, következhetnek a gyerekek alaptermészetéből és összefügghetnek az őket napközben ért szeparáció tapasztalataival. Szerepet játszhatnak továbbá a szülők irreális elvárásai és a családban kialakult altatási szokások is. De persze ez nem minden. Nagyon sok egyéni ok lehet még, de ami biztos: nem attól van, mert valamit „elrontottunk”.
Alvászavarok okai: alaptermészet és biológia
Sok esetben a csecsemő/kisgyermek biológiailag meghatározott „genetikai öröksége”, alaptermészete (más szóval: temperamentuma) is szerepet játszik az alvászavarok kialakulásában. Vannak gyerekek, akik kezdettől fogva aktívabbak, ingerlékenyebbek, különböző ingerekre érzékenyebben reagálnak, nehezebben alkalmazkodnak, nehezebben megnyugtathatóak. A kisbaba/kisgyermek egyszerűen ilyen (talán emlékeztet is valakire a családból…).
Lehet, hogy alapvetően ilyen a természete, de az is lehet, hogy a születése körüli biológiai tényezők játszanak ebben szerepet. Ilyen lehet az alacsony születési súly, koraszülés, többes terhesség, szülési komplikációk, fertőzések, stressz a várandósság alatt, neurológiai eltérések, hosszú kórházi tartózkodás – és még sok minden más.
Mindez nagyon meg tudja nehezíteni a kisbabához való alkalmazkodást, hiszen egy ilyen kisbaba gondozása extrém erőfeszítést igényel – többemberes babák. Ha az Önök babája is ilyen, a legfontosabb szem előtt tartani, hogy ezekről a helyzetekről senki sem tehet – sem a kisbabák, sem a szüleik. Ilyen esetben érdemes végiggondolni, hogy milyen segítségek állnak rendelkezésre, kik tudják „odatenni magukat” az új családért, fizetett vagy rokoni segítség formájában. A tapasztalatok szerint az első időben nyújtott intenzív segítség később többszörösen megtérül.
Alvászavarok okai: szeparáció
Minden családban lehetnek olyan helyzetek, amikor egy kisgyermeknek az érzelmi szükségleteit átmenetileg nehéz napközben kielégíteni. Lehet az anya újbóli munkába állása, kistestvér születése, bölcsődébe, óvodába beszokás, kórházi tartózkodás, a szülők válása, új párkapcsolat, haláleset a családban és még sokféle történés.
Vannak olyan időszakok, amikor egy baba/kisgyerek teljesen természetes és alapvető igénye, hogy több közelséget kapjon. Sok kisgyermek nappal nagyon is önállóan tevékenykedik, este, éjjel viszont „behozza” a hiányt, kéri a szülő közelségét. Ez természetes, és erre szüksége is van. Ilyen esetekben érdemes átgondolni, mit lehetne változtatni annak érdekében, hogy napközben is több figyelmet szenteljük a kisgyereknek, milyen segítséget lehetne igénybe venni, mi az, amit életformánkon alakíthatunk? Mennyire megbízható, kiszámítható a kisgyermeknek a környezete, az életmódja? Váltakoznak-e a gondozó személyek és ez mennyire tudható előre? Sikerül-e őt felkészíteni a változásokra? Ha a körülmények rendeződnek, a felborult érzelmi biztonság helyreáll, a tapasztalat szerint az alvásproblémák is rendeződnek.
Alvászavarok okai: altatási stratégiák
A legtöbb családban a szülők alkalmaznak valamilyen segítséget a csecsemő vagy kisgyermek számára az elalváshoz. Ezek nagyon változatos formák lehetnek, és az nagyon fontos, hogy legyenek elalvás előtt családi rituálék, amik segítenek a gyerekeknek a nappal-éjszaka átmenetben.
Az alvászavarokkal küzdő gyerekek abban különböznek a többi kisgyermektől, hogy sokkal több olyan segítséget vesznek igénybe, amely valamiképpen a szülő jelenlétét, aktív közreműködését igényli. Ilyenek lehetnek: szoptatás, cumisüveg, ringatás, hordozás, éneklés, szülői ágyba bevétel, mesélés, zenehallgatás, fülcimpa huzigálás, hajbirizgálás, simogatás. Ezeket a technikákat a szülők az esti rituálé végén általában nem fejezik be, hanem addig alkalmazzák, amíg a gyermek el nem alszik.
A nem alvásproblémás gyerekeknél viszont sokkal több olyan stratégiát figyeltek meg, amik inkább az önszabályozáson, nem annyira a szülő közreműködésén alapulnak. Ilyenek például az ujjszopás, önringatás, cumizás, rongyi vagy alvós plüssállat stb. Ilyen önirányította stratégiákat az alvásproblémákkal küzdő gyereknek csak kis hányada használ. De semmi gond: ezek tanítható dolgok, gyengéd és szeretetteljes segítséggel (nem sírni hagyva) a legtöbb gyermeknek lehet segíteni abban, hogy önállóbban aludjon el.
Az alvászavarok kezdetei
Időnként előfordul, hogy egy-egy használt stratégia egy-egy élethelyzetben és életkorban szükséges és indokolt. Az alvásproblémával küzdő csecsemők/kisgyerekek körülbelül háromnegyede élete első három hónapjában nagyon sírós kisbaba volt és nagyon sok megnyugtatást igényelt. Sokat segített ebben az időszakban a ringatás, szoptatás, szoros testközelség, hordozás – mindezek a sokat síró kisbaba természetes szükségletei.
Az alvásproblémás gyerekek körülbelül negyedénél később kezdődtek a nehézségek, valamilyen stresszes életeseményhez kapcsolódóan. Lehettek például különböző betegségek, oltások, kórházi tartózkodás, nyaralás, költözés. Az ilyen helyzetekben teljesen természetes, hogy egy kisgyerek közelségigénye megnő. Ami gyakran előfordul: egy adott időszakban természetes, szükséges és egészséges megoldási módok az idő elmúltával, a gyermek érésével, a helyzetek normalizálódásával szükségtelenné válnak, viszont fennmaradnak. Miért?
Változtatni nehéz
A gyerekek hozzászoktak egy bizonyos megoldáshoz és a szülők is – a családi rituálé részei lettek, holott már nem szükségesek (extrém példát említve: hatéves gyereknek cumisüveg esti elalváshoz). A szokás nagy úr, és a gyerekek is nehezen változtatnak rajta – főleg, ha ezekben a régebbi időszakokban (indokoltan) nem szereztek tapasztalatot azzal kapcsolatban, hogy máshogy is lehetne. Ha változtatni próbálunk, az nem lesz egyszerű, a gyerekek sírással, tiltakozással, dührohammal reagálnak, ha a szülők az alvási segítséget megvonják, vagy meg szeretnék változtatni. Nagyon nehéz érzések keletkezhetnek így a szülőkben: kétségbeesés, tehetetlenség, türelmetlenség, düh, kimerültség, bűntudat, ami nagyon rossz gyereknevelési tanácsadó tud lenni. Könnyen létrejön egy olyan önfenntartó kör, amiből aztán elég nehéz kiszállni.
A szülők irreális elvárásai
A tapasztalat azt mutatja, hogy az alvászavarok hátterében gyakran egy sokkal egyszerűbb ok áll, mint amit elsőre gondolunk. Legtöbbször a szülők egyszerűen irreális elvárásokkal rendelkeznek arról, hányszor is ébred egy kisgyermek éjjel, és hogy mennyi is a valós alvásigénye. A kisgyermekkori éjszakai ébredések körülbelül három éves korig teljesen természetesek és gyakoriak. A gyerekek alvásigényével kapcsolatban kevésbé szokott probléma lenni, ha többet alszanak, mint amennyit a szülők eredetileg „terveztek”. A nehézség abból van, ha a kevesebbet alszanak, mint amennyit a szülők gondolnak, hogy kellene.
Ha egy csecsemőt vagy kisgyermeket túl gyakran, túl sokszor altatnak, ha túl sokat van ágyban, akkor az okozhat éjszaka ébredéseket, éjjeli teljesen éber állapotokat. Ezért nagyon fontos, hogy a gyermek alvásigényével kapcsolatban reális ismerettel rendelkezzünk, ami nem egyszerű. Miért? Mert már alapvetően nagy egyéni különbségek lehetnek az alvásigénnyel kapcsolatban, ami ráadásul még az agy érésével, a napi események függvényében, az élmények, esetleges külső behatások (programok, betegség stb.) szintén változhat.
Mit tehetünk?
A valódi alvásigény felmérésében sokat segíthet az alvásnapló, amelyet szükség szerint szakemberrel áttekintve kielemezhetünk. Gondoljuk végig az altatási idő és az ágyban töltött alvási idő hosszát, illetve azt, mennyit változott gyermekünk az utóbbi időben. Időnként előfordul az is, hogy beálltunk egy jól működő egyensúlyra mondjuk három hónapos korában, de közben eltelt néhány hónap, és a gyermek igényei megváltoztak. Segít, ha arra gondolunk, hogy nem fogunk egy régi működést visszahozni, nekünk kell alkalmazkodni a változásokhoz.
Sokan már „kiolvasták a netet”, elolvastak jónéhány tanácsadó szakkönyvet a témában, esestleg alváscoachingon is jártak. Ezek mind hasznosak lehetnek, és sokat tudnak segíteni. Szülő-csecsemő konzulens segítségét akkor érdemes kérni, ha valamiért úgy tűnik, nincs több ötlet, nincs több megoldás, a helyzet pedig változatlan. Akkor is érdemes átbeszélni külső személlyel a helyzetet, ha azt érezzük, az alvás, altatás témájához olyan sok stressz, kimerültség kapcsolódik, hogy a családi légkör pattanásig feszül.
A lényeg:
- az alvászavarok mögött soha nem egy, hanem egyszerre többféle ok van
- sokszor a babák alaptermészete is szerepet játszik az alvásproblémákban
- lehet valamilyen környezeti stressz is az ok, vagy több stressz együttvéve
- néha megmaradnak régebbről megoldások, amik már nem időszerűek és további problémákat okoznak
- a változtatás nagyon nehéz lehet, mert a gyerekek sokszor ellenállnak
- az önnyugtató stratégiák használatának segítése hasznos lehet, és nem ugyanaz, mint a sírni hagyás
- ha semmilyen mások által javasolt praktika, ötlet nem működik, érdemes szülő-csecsemő konzulens segítségét kérni.