REGULÁCIÓS ZAVAROK

Regulációs zavaroknak nevezzük összefoglalóan az egészen kicsi babáknál, csecsemőknél gyakran előforduló alvási, altatási nehézségeket, etetési problémákat, nagyon gyakori (excesszív) sírást.

A későbbiekben, a második életévtől ezekhez a hozzájöhetnek még más nehézségek is, mint például: székletvisszatartás, az érzelmek és a viselkedés szabályozásának problémái (dührohamok, túlzott dac), agresszivitás, erős testvérféltékenység, intenzív szeparációs szorongás.

A regulációs zavarokban az a közös, hogy a csecsemőnek nehézségei vannak a tekintetben, hogy a viselkedését bizonyos területeken (evés, alvás, sírás) megfelelően szabályozza annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodjon. De azért van itt egy elég nagy „DE” (lásd kicsit lejjebb).

Baj az, ha a gyerekemnek „regulációs zavara” van?

Attól függ.

A „regulációs zavara van” kifejezés egy kicsit úgy hangzik, mintha nem stimmelne valami a csecsemővel vagy kisgyermekkel. Nem erről van szó.

Valójában elég sok csecsemőnek-kisgyermeknek vannak rövidebb-hosszabb ideig tartó szabályozási nehézségeik. Leggyakrabban az alvásproblémák fordulnak elő, kicsit ritkábban az evésproblémák, illetve a megnyugtatási nehézségek. Kicsit megtévesztő lehet, amikor „mindenki” azt meséli, az ő gyereke (bezzeg) alszik/aludt, eszik/evett. Nagyon sokaké viszont nem, és talán az Önöké sem.

A regulációs zavar nem betegség, nem fogyatékosság, nem fejlődési rendellenesség és nem is kötődési zavar. Sokkal inkább egy többnyire átmeneti nehézség, aminek nagyon sok soka lehet. Hogy mi minden jöhet össze, azt egyénileg lehet leginkább megérteni.

Egy biztos: soha nincsen önmagában álló koragyermekkori probléma, vagy zavar. Nemcsak a csecsemő alkalmazkodik a környezetéhez, hanem a gondozói is őhozzá – ez tehát egy kölcsönös, folyton változó szabályozási folyamat. Ez a fenti „DE”. Amikor azt mondjuk, hogy egy babának regulációs zavara van, valójában azt értjük alatta, hogy a szülők a gyermekükkel együtt küzdenek valamiféle szabályozási problémával.

Ebből az következik, hogy a csecsemő vagy kisgyermek problémájának megértéséhez a szülők megértésén keresztül tudunk eljutni. Összességében, a regulációs zavarok mindig egy kapcsolatban keletkeznek, hiszen egy gyermek soha nem tekinthető önmagában, csakis a szüleivel együtt. Ezért a regulációs zavarokkal foglalkozó szülő-csecsemő/kisgyermek konzultáció sokban fókuszál az alakuló kötődésre, kapcsolatra a szülők és gyermekük között.

Az eredeti kérdésre válaszolva, alapvetően nem feltétlenül baj, ha egy családban regulációs zavarral küzdenek. Az, hogy mennyire igényel a beavatkozást a helyzet, attól függ, hogy mennyire súlyos (mennyire okoz kétségbeesést, aggodalmat), vagy milyen súlyosak a következményei. Krónikus fáradtság, kimerülés, feszültség, konfliktusok, agresszív indulatok vannak-e? Evésproblémánál fennáll-e veszélyeztető állapot, gyarapodási, fejlődési elmaradás? Még sok egyéb kérdés lehet, amit érdemes szakemberrel áttárgyalni, hogy el tudják dönteni, szükséges-e további segítség, és ha igen, milyen formában.

Rossz szülő vagyok, ha a gyerekemnek „regulációs zavara” van?

Nem:)

Nagyon gyakran előfordul, hogy a szülők úgy érzik, valamit „elrontottak” kisbabájukkal kapcsolatban, hiszen talán miattuk alakult ki egy-egy probléma. Ez az önhibáztatás azonban nem vezet előre.

Sok olyan dolog van, ami meghatározza, hogy egy-egy adott helyzetben a kisbabánkkal hogyan viselkedünk, milyen érzéseink támadnak hirtelen, milyen elképzeléseink alakulnak ki, hogyan kellene a helyzetet kezelni.

Arról, hogy kinek milyen körülményei vannak, milyen az előtörténete, milyen „örökséget” hoz, senki nem tehet. Mint ahogy arról sem, milyen párkapcsolati nehézségek alakulnak ki a baba első életéve során. Rengeteg helyzet adódik, amire nem voltunk felkészülve és hát a szülővé válás nem egyszerű feladat.

A szülő-csecsemő konzultáció során átbeszéljük mindezeket a kérdéseket és megpróbáljuk megérteni, miért alakulhatott ki az adott helyzet. Mielőtt azonban most rögtön elkattintana, mert inkább gyors segítséget keres, kérném, kicsit még kicsit olvasson tovább:)

Igen, vannak praktikus tanácsok is a szülő-csecsemő konzultációban, sok ilyen segítséget is igyekszem és szeretek is adni. De azt gondolom, mindenféle tanács csak úgy működhet, ha teljes mértékben egyénre szabjuk azt- és ehhez szükséges megérteni az Önök egyéni helyzetét is. Ilyenformán a szülő-csecsemő konzultáció  több, mint egyszerű tanácsadás- és lehet, hogy kicsivel időigényesebb is, bár nem feltétlenül. Ami fontos, hogy hosszú távú hatásra törekszünk, ezért nagyon fontos időt szánni egy olyan helyzet átbeszélésére, amivel Önök már jóideje küzdenek. Erről bővebben itt olvashanak még.

Kölcsönös reguláció (szabályozás) a fejlődés során

Minden fejlődési szakaszban az újabb és újabb készségek és képességek kialakulása újabb és újabb területek közös szabályozását teremti meg. Egy-egy újabb készség megjelenésével az eddigi alkalmazkodási mintákat felül kell írni, azokat átalakítani vagy újabbakkal helyettesíteni. Mit jelent ez konkrétan?

Pici babáknál…

Az egész kicsi babáknál, újszülötteknél az elsődleges alkalmazkodási területek elsősorban az alvás-ébrenlét ritmusának kialakulása, az evés-etetés szabályozása és a síró baba megnyugtatása. A közös szabályozás terén ilyen kérdések merülnek fel:

Meg tudom-e nyugtani? Felismerem-e, ha álmos? Honnan tudhatom, hogy éhes? Megfelelően altatom? Megfelelően etetem? Felismerem-e a jóllakottság jeleit? Mit tegyünk, ha a párom máshogy érti a jeleit, mint én?

Néhány hónapos korban…

Néhány hónapos babánál a gondozás-öltöztetés, tisztába tevés, fürdetés, illetve a játékos, szemtől szembeni „párbeszédek” lesznek a közös szabályozás alapjai.

Kezdeményezzek „beszélgetést” vele? Vagy várjam, hogy ő kezdeményezzen? Honnan látom, hogy fel akarja venni a kapcsolatot velem? Honnan látom, hogy elfáradt a játékban? Mennyit kell beszélni hozzá napközben?

Hat és kilenc hónapos kor között a csecsemő figyelmi kapacitása növekszik, kézügyessége fejlődik, így érdeklődése középpontjába a tárgyi világ felfedezése kerül. Ekkor a közös szabályozás alapja a közös, vagy éppen önálló játék kérdései lesznek.

Mennyit „kell” játszani vele? Mennyit szórakoztassam? Baj, ha nem foglalkozom vele egész nap? Mennyi játékot vegyek neki?

Kisgyermekkorban…

Körülbelül kilenc hónapos és másfél éves kor között pedig beindul az csecsemő aktív helyváltoztatásra való képességeinek fejlődése, a mászás, a járás. Ekkor képes lesz arra, hogy önállóan szabályozza az anyához való közeledést és a tőle való eltávolodást. A közös szabályozási feladat mindkét fél számára a kettejük közötti optimális távolság megteremtése lesz.

Ide-oda megy folyton, menjek utána? Lehet valami baja, ha nem figyelek? Mi lenne, ha járókába tenném? Normális, hogy ilyen mozgékony? Miért nem tudok nélküle egy lépést sem tenni? Baj, ha másra bízom?

Összefoglalva, a fejlődés minden szakasza tulajdonképpen egyfajta „alkudozási terepnek” (szakszóval: „interakciós csatatér”-nek) tekinthető. Tulajdonképpen mindkét fél, a gondozó és a kisgyermek is azon igyekszik, hogy az új készségek kialakulásával a saját érdekeinek legjobban megfelelően vívja ki a legoptimálisabb szabályozási lehetőséget.

Például, a gyermek azon igyekszik, hogy a lehető legtöbbet „hozza ki” az világ felfedezésének lehetőségeiből, de úgy, hogy mindvégig biztonságban érezze magát. A szülő pedig arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet adja a gyermeknek a világ ismeretéből, de csak addig, amíg biztonságban tudhatja őt. Ilyen kölcsönös, egymásra hangolódó alkalmazkodási folyamatok jellemzik a gyermekkel töltött mindennapokat, és jelennek meg szinte minden percben, amit egy kisgyermekkel  együtt töltünk.

Mikor gondoljunk regulációs zavarra?

Ez a folyamatos egymáshoz alkalmazkodás persze nem egyszerű. Így teljesen természetes, ha átmeneti, vagy tartós nehézségek támadnak. Az ilyen döccenők természetesek és szükségesek is, mert arra figyelmeztetnek, hogy az eddig bevált minták, módok nem működnek, váltani kell. Magyarul: a gyermekünk fejlődött, más szakaszba lépett, nekünk is alkalmazkodni kell.

Ami aztán vagy sikerül, vagy nem. Van, hogy mindenféle beavatkozás nélkül megszűnnek egyes nehézségek. De van, hogy tartósan fennmaradnak.

Zavarnak azokat a helyzeteket tekintjük, ha olyan nehézség támad, amely tartósabb és intenzívebb, mint ami a normál fejlődésből következne és külső segítség nélkül valószínűleg nem szűnne meg.

Például természetes, ha egy újszülött kisbaba éjjel többször ébred és felsír, de nem természetes ugyanez egy hároméves kisgyerek esetében. Hogy mi természetes és mi a zavar, annak elkülönítése sokszor nem könnyű feladat. Nagyon sokat segíthet ebben egy külső szemlélő egy szakember személyében, aki kívülről tekint a gyermekre és az őt körülvevő család kapcsolataira.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni?

Szülő-csecsemő konzultációt akkor érdemes igénybe venni, ha bármilyen okból kifolyólag a szülők úgy érzik, hogy egy-egy fennálló helyzet kezelése számukra nagyon megerőltető. Érdemes segítséget kérni, ha a kisbaba/kisgyermek fejlődése miatt nagyon aggódnak, ha a mindennapokat feszültség, szorongás jellemzi. Feltétlenül keressenek azonban szakembert, ha gyermekük nem gyarapszik megfelelően, vagy sokat veszít a súlyából.