EXTRÉM KEVESET EVŐ GYEREKEK
Van olyan helyzet is, amikor egy kisgyerek nemcsak kevés féle ételt, de mennyiségre is nagyon-nagyon keveset eszik. Alig lehet az asztalnál tartani, nem érdekli az evés, mintha éhes sem lenne soha. Alább egy rövid összefoglaló az infantilis anorexia tüneteiről.
A gyerekek étvágya nagyon különböző lehet, vannak „jobb” és „rosszabb” evők. Létezik azonban a gyerekek egy olyan csoportja, akiknél ez utóbbi „rossz evés” már akár extrém méreteket is ölthet. Ezek a gyerekek az evést nagymértékben elutasítják és lassabban is növekednek. Ezt az evészavart hívjuk infantilis anorexiának, ami nem ugyanaz, mint a a fiatal felnőttkori, testképzavarral (is) járó anorexia. Általában hat hónapos és három éves kor között kezdődik, de bizonyos jegyei már korábban is láthatóak.
Az infantilis anorexia tünetei
Már csecsemőkorban megfigyelhető az érintett babáknál, hogy nagyon könnyen elterelhető a figyelmük szoptatás közben: elég, ha csörög a telefon, valaki bejön a szobába, vagy az anya testhelyzetet változtat – a baba máris abbahagyja az evést és nem akarja folytatni.
Gyakrabban azonban általában a hozzátáplálás idején jelentkeznek az infantilis anorexia tünetei. A kisgyermek pár kanál után nem eszik tovább, elfordul, nem nyitja a száját, ki akar mászni az etetőszékből, vagy dobálja a tányért, az ételt. Órákig el tud mélyedni különböző tevékenységekben, mintha nem érezne éhséget és eszébe sem jut, hogy ennie kellene. Az ilyen gyerekek extrém felfedezőek, nagyon önállóak és nagyon barátságosak – a környezet minden ingere felé nyitottan fordulnak, az evést kivéve. Az asztalnál is nagyon aktívak, folyton mozognak és beszélnek, ezért sok konfliktus támad evés közben.
Érdekes módon azonban a figyelemelterelés működni látszik: sok szülő próbálja ki a szórakoztatás különböző technikáit az asztalnál, újabb és újabb játékokat kínálva evés közben, vagy a „laptoppal etetés” csapdájába esik. Egy ideig hatékonyak ezek a módszerek – hosszú távon azonban csapda. A kisgyerek megunja a játékokat, a mesét, és a szülők tanácstalanok maradnak, hogyan is próbálkozzanak még.
Infantilis anorexia: kinövi?
A közhiedelemmel ellentétben a gyerekek ezt az evészavart nem „növik ki”. Hosszabb követéses vizsgálatokból kiderül, hogy az infantilis anorexiás gyerekek iskoláskorukban is kisebbek, vékonyabbak a többieknél, a fejük viszont arányban nagyobbnak tűnik. Úgy tűnik, megfelelő kezelés hiányában az evés körüli harcok egészen sokáig, a gyermekkor végéig is fennmaradhatnak. Nagyobb korukban sem érdeklődnek az evés iránt, „elfelejtenek” enni, iskolában, társaságban inkább beszélgetnek. Sok gyermek kamaszkorára behozza a lemaradást, és testileg éppúgy fejlődik, mint a többiek. Vannak, akiknél az evéshez való hozzáállás azonban felnőttkorban is hasonló marad: képesek hosszú órákat a gépnél ülve dolgozni anélkül, hogy eszükbe jutna, hogy enni vagy inni kellene.
Mikor szükséges segítséget kérni?
Ha az itt leírtakhoz hasonlóakat tapasztalnak saját gyermeküknél, akkor ez egy olyan helyzet, amikor nagyon ajánlott, esetenként elengedhetetlen szakember felkeresése. Ha nem sikerül házi praktikákkal megoldani helyzetet, akkor valóban fennállhat kóros alultápláltság állapota, ami egy gyermek fejlődését komolyan veszélyezteti. Így az extrémen keveset evő, éhséget nem érző gyerekek esetében szülő-csecsemő konzulens felkeresése, orvosi kivizsgálást követően nagyon ajánlott.
A lényeg:
- az infantilis anorexiás gyerekek nagyon keveset esznek és lassabban növekednek a többiekhez képest
- figyelmük nagyon könnyen elterelhető, nagyon önállóak és aktívak, értelmi fejlődésük gyors
- a figyelemelterelés evés közben csak a felszínen hatékony, hosszú távon nem hoz megoldást
- az infantilis anorexia bizonyos mértékig egy életen át fennmaradhat, de:
- az infantilis anorexia tüneteinek észlelésekor mindenképpen szükséges szakember felkeresése.