SZELEKTÍV EVÉS/ARFID
Szelektív evés, Arfid- mit jelentenek? Mik a főbb jellemzők erre az evészavarra? Adjuk-e bölcsibe/oviba, hogy jobban egyen? Egy rövid összefoglaló a kicsit intenzívebb válogatósságról.
A gyerekeknél gyakran megfigyelhető válogatósság lehet egy természetes, életkori sajátosság. Vannak azonban gyerekek, akiknél a válogatósság sokkal erőteljesebben jelenik meg, és lehetnek olyan fokozatai is, ami már az egészséges fejlődést is akadályozhatja.
A szakirodalomban többféle megnevezést is találhatunk a hétköznapi értelemben vett „válogatósság” erőteljesebb megnyilvánulására. A DSM-V, egy nálunk is gyakran használt diagnosztikus kézikönyv ARFID-nak: elkerülő/restriktív evészavarnak (avoidant/restrictive food intake disorder) hívja, de találkozhatunk a “szelektív evészavar” (SED: selective eating disorder”) kifejezéssel is. A legújabb klasszifikációs rendszer (DC:05, Medicina, 2019) pedig a “csökkent táplálékbevitel zavar/atipikus evés zavar” kifejezést használja. Nálunk a köznyelvben és az irodalomban is “szelektív evés” vagy „ARFID” kifejezések tűnnek a leggyakoribbnak.
Szelektív evés/ARFID
A szelektív evés/ARFID jellemzője, hogy a gyerekek bizonyos fajta ételeket fogadnak csak el, vagy egyes ételeket bizonyos szempontok alapján teljesen elutasítanak. Ez lehet szín vagy textúra, íz, látvány, illat, esetleg hőmérséket alapján. Például lehet a zöld színű ételek, csúszós, esetleg érdesebb ételek, világos húsok teljes elutasítása, vagy csak a piros színű ételek elfogadása. Lehet az is, hogy egy gyermek bármilyen ételt csak bizonyos hőfokon, vagy bizonyos állagban hajlandó megenni (csak a reszelt sajt, a szeletelt nem). Esetleg csak egy bizonyos márkájú mirelit pizzát, sült krumplit – ugyanolyat más gyártótól pedig nem. Ez a márkahűség például külföldi nyaralás esetén kifejezetten nehézzé teheti a dolgokat.
Az ilyen gyerekek nagyon sokszor kevés féle ételt (10-15, de lehet kevesebb is) fogadnak el, a többi megkóstolása ellen hevesen tiltakoznak. Attól is elutasíthatnak egy ételt, ha az közel került egy másikhoz (egy tányérra került pl. a brokkoli és a rántott hús). Amit viszont elfogadnak, abból jó étvággyal, nagyobb mennyiséget is meg tudnak enni.
A szelektív evésnek nagyon különböző fokozatai és formái fordulhatnak elő. Egyes gyerekek csak egy-két féle ételt utasítanak vissza, és vannak gyerekek, akik nagyon sokfélét. Annyira, hogy lehetséges, hogy a fejlődésükhöz szükséges tápanyagbevitel sem látszik biztosítottnak. Ezért a szelektív evés sokkal inkább egy kontinuum, semmint egy egyértelmű kategória, ahová egy-egy gyermeket be lehetne sorolni.
A szelektív evés/ARFID kezdete
A szelektív evés általában akkor kezdődik, amikor a gyermek etetésében változás van. Ilyen például a hozzátáplálás megkezdése, vagy a pürésről a darabosra való átállás. Különösen rizikós a hozzátáplálás idején a kevert állagú ételek bevezetése. Sok gyermek esetében már a szoptatáskor is mutatkoztak azonban jelek. Vannak gyerekek, akiknél szoptatási nehézség, vagy akár a szoptatás elutasítása is megfigyelhető volt azok közül, akik később szelektív evőkké váltak. Tápszeres babáknál megfigyelték, hogy egy újfajta tápszer bevezetése okozott problémát, míg a régi, megszokott tápszert gond nélkül elfogadták.
Elég egy rossz élmény
Az étel az elutasításának módja sokféle lehet: lehet, hogy a gyermek csak elhúzza a száját, vagy grimaszol, kiköpi az ételt, de az is lehet, hogy öklendezik, vagy hány. Ha a gyermek az étel elutasításnak enyhébb jelét adja, akkor előfordulhat, hogy ismételt próbálkozáskor mégiscsak elfogadja azt. Ha a gyermek intenzívebben reagál egy-egy új ételre, például hány tőle, az azt jelenti, hogy az étellel kapcsolatos élménye negatívan alakult. Ilyen élmény lehet még esetleg félrenyelés, fulladásközeli élmény vagy a heves öklendezés is. Ételek esetében gyakran egyetlen ilyen negatív tapasztalat is elég ahhoz, hogy hosszú időre elutasítást váltson ki.
Alaptermészet és válogatás
Úgy tűnik azonban, hogy nem kell mindig rossz tapasztalat ahhoz, hogy a gyerekek elutasítsák az új ételek kóstolását. Vannak gyerekek, akik alapvetően, a természetükből kifolyólag szorongóbbak, kevésbé nyitottak az új dolgokra, azt szeretik, ami megszokott, előnyben részesíti az ismertet az ismeretlennel szemben.
Ha erőltetjük a kóstolást, csak rosszabb lesz
Ami viszont mindenképpen igaz: minél jobban erőltetjük a kóstolást, annál erősebb lesz az elutasítás, annál nagyobb a stressz mind a gyermeknél, mind a szülőnél. Így elkezdődik, majd állandósul egy csatározás az asztal körül, ami senkinek nem lesz jó. Ilyenkor a szülők sok-sok kéretlen tanácsot is kapnak, mely szerint mindenképpen hozzá kell szoktatni a gyerekeket ahhoz, hogy „legyen rend” az asztalnál, hogy „tanulja meg, ki a főnök”. Jönnek a megjegyzések, hogy „jó dolgában válogat”.
Néhány szülő megpróbálkozik azzal, hogy nem ad a gyereknek mást enni mindaddig, amíg a szülők által diktált ételt meg nem eszi. Ilyenkor aztán megtapasztalják a szülők, hogy pár nap is eltelhet úgy, hogy a gyermek egyáltalán semmit nem eszik, így a szülők szerencsére előbb-utóbb feladják ezt a módszert.
Ami viszont gyakori: a legtöbb esetben az evés körül nagy nyomás, feszültség keletkezik, fűszerezve bűntudattal, inkompetencia-érzéssel, esetlegesen hatalmi harcokkal a gyerek és a szülő között. Ezen a ponton nehéz már szakember segítsége nélkül átlendülni.
Milyen gyakori a szelektív evés/ARFID?
A szelektív evés/ARFID gyakorisága nehezen megbecsülhető. Az erre vonatkozó kutatásokban azt találták, hogy négy hónapos és kétéves kor között sok esetben növekszik az aránya, vagyis azok a gyerekek, akik csecsemőkorukban nem voltak válogatósak, kisgyermek korukra azok lettek. A pontos előfordulási arányt nehéz megállapítani, hiszen az függ a szülők szubjektív megítélésétől és attól is, milyen „súlyossági” foktól tekintjük szelektív evésnek a gyerekek amúgy élettanilag is jellemző válogatósságát. Ezért a szelektív evő gyerekek számának aránya nem ismert pontosan, de definíciótól és mérési módszertől függően arányuk körülbelül 5 és 50% között lehet. A szelektív evés autizmussal élő gyerekeknél azonban kifejezetten gyakori, körülbelül a gyerekek 90%-ánál fordul elő. Autizmussal élő gyermekek evésproblémáinak kezelése speciális képzettségű szakember segítségét igényli.
Meddig tart a szelektív evés/ARFID?
A legtöbb szülő azt kérdezi, vajon meddig tart gyermekük szelektív evése, mik a kilátások?
Úgy tűnik, a szelektív evő gyerekekben bizonyos ételek iránt nagyon makacs tud lenni az ellenállás, ami sokáig, évekig is fennmaradhat. Vannak, akikre azonban nagyon jól hat a kortárs közösség. Sok gyermek a barátaival egy asztalnál ülve a menzán, vagy táborban, ottalvásos bulikon szégyellheti, hogy nem eszi meg azt, amit a többiek, és mégiscsak megpróbál megkóstolni új ételeket. Főleg kisiskolás korban, kamaszkorban várható ez, amikor a kortárshatások szerepe megnő és nagyon fontos lesz a barátok véleménye.
De nem mindenkinél van ez így. A bölcsőde, óvoda, menza ilyen jellegű pozitív hatásaiban ezért csak kevéssé érdemes reménykedni. Csak ezért beíratni pedig felesleges. Vannak, akiknél kamaszkorban, a testi fejlődéssel és az ezzel kapcsolatos étvágynövekedéssel párhuzamosan szinte magától „megjavul” a szelektív evés. A gyermekek egy része azonban élete végéig szelektív evő marad. Ismerünk talán mi is felnőtteket, akik maguk is csak párféle ételen élnek.
Annak eldöntése, hogy a válogatósság/szelektív evés kezelést igényel-e, és ha igen, milyet, szakember feladata. Amennyiben a szelektív evés/ARFID a szülők számára aggasztó és feszültséget jelent, mindenképpen ajánlott képzett szakember felkeresése. Kisebb gyermekeknél (három éves kor alatt) szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens tud segíteni, nagyobb, de még óvodáskorú gyermekek esetében szülőkonzultáció, később (iskoláskorban) szülőkonzultációval párhuzamosan a gyermekkel való közvetlen beszélgetés segíthet.
A lényeg:
- az extrém válogatósság megnevezésére több fogalom is létezik: szelektív evés, ARFID, SED
- jellemzője, hogy nagyon kevés féle ételt fogadnak el az érintett gyerekek, szigorú kritériumok alapján válogatnak és nem hajlandóak új ételt kóstolni
- van, akinél hamar múlik, de sokaknál egy életen át fennmarad
- ami biztos: a kóstoltatás erőltetése nem vezet előre
- ha a gyermek fejlődése, növekedése veszélyben van: a kezeléséhez mindenképpen szakemberi team szükséges